Már 4 év telt el. Az srácokkal visszamentem Dél-Koreába és Joon megkérte a kezemet. Összeházasodtunk és valahogy teherbe estem. Mint tudni illik a vámpírok halottak. Ez egy kicsit fura, hogy így is teherbe estem. A gyerek szerencsésen megszületett. Mir aranyos keresztapa lett. Joon pedig egy tökéletes vámpír apuka. Boldogok vagyunk! A többi MBLAQ tag pedig egyre jobban próbálkoznak egy csajt beszerezni barátnőnek.
-Hát srácok sok sikert! –mosolyogtam.
-Nekem már nem kell barátnőt szereznem. Mert itt van egy gyönyörű vámpír hölgy aki örökre velem lesz és akitől már van egy csodálatos kis lányom. –mondta mosolyogva Joon.
-Joon azért ne túlozz. –mondtam.
-Csak szeretlek. –mondta.
-Jó ti folytassátok ezt a nyáladzást én elmegyek a gyerekkel játszani. –mondta Mir majd felvette a gyereket és felment a szobába. Aztán a többiek is mentek utána. Így Joonnal ketten maradtunk a földszinten.
-Na ennyi. Megcsináltad a gyereket én megszültem a többiek pedig el vannak vele. –mosolyogtam.
-Legalább kettőnkre is van időnk. –vigyorgott majd megcsókolt. Rámásztam majd átöleltem a nyakát. Joon felemelt majd felállt a kanapéról. Felmentünk a szobánkba becsuktuk az ajtót. Joon lefektetett az ágyra majd csókolni kezdett össze-vissza. Nagyon szeretem őt. Boldogok vagyunk. Soha sem gondoltam volna, hogy ilyen életem lesz egy ilyen tökéletes pasival.
~THE END!~
Joon már otthon várt. Amikor hazaértem felmentem a szobába. Kinyitottam az ajtót majd Joont pillantottam meg az ágyon. A szeme be volt csukva. Odamentem, rámásztam majd megcsókoltam. Kinyitotta gyönyörű szemeit majd magához ölelt. Egy kicsit erősen ölelt és elkezdett fájni a kezem.
-Joon.... –toltam el magamtól.
-Minden rendben? –kérdezte aggódva.
-Igen. Csak a házban meglőttek de Tri már lekezelt. –mondtam.
-Mikor itt vannak a házban? –kérdezte.
-Nem. Az apukája házába törtünk be. –mondtam.
-De jól vagy? Meg mi ez a ruha rajtad? –kérdezte.
-Igen jól vagyok. Ezt a ruhát pedig Tritől kaptam mert otthon voltak a szülei és azt hazudta nekik, hogy a barátnője vagyok. De ne aggódj nem volt semmi csók semmi. Csak összevesztük ilyen jelzés képpen a szüleinek, hogy „szakítottunk” egymással. Minket pedig nem köp be. –mondtam mosolyogva.
-Értelek. De ez a ruha.... Kifejezetten jól áll neked. Nagyon szexi vagy benne. –mondta majd megcsókolta a nyakamat.
-Köszönöm édesem. –mondtam mosolyogva.
-Olyan jó, hogy rád találtam. –mondta majd megcsókolt.
-Tudtam, hogy egyszer megtalálsz. –mondtam majd lemásztam róla.
Tri és én kimentünk a szobából. Én próbáltam komolyan venni mindent. Tri megfogta a kezemet és amint a nappaliba értünk ahol az apukája és az anyukája volt elengedtem a kezét és ellöktem magamtól.
-Tri nem érdekelsz! Még is mi a fenéért kellett megcsalnod? Az a csaj mivel volt jobb, mint én? –kérdeztem.
-Tudod amióta alig foglalkozol elem kiábrándultam belőled és őt szeretem. Csak neki van pasija.Így velem nem foglalkozik most már. –mondta.
-Na látod. Csak 1 éjszakára kellettél neki. De akkor is miért? –kérdeztem.
-Nem akartam. Csak tudod.... Férfi vagyok és kell a törődés nekem is. –mondta.
-De ma este törődtem volna veled. Mint férfivel, mint a szerelmemmel. –mondtam majd kimentem a házból. Tri utánam jött majd elmentünk a sarokig.
-Ügyes voltál. –mosolygott.
-Te is jó voltál. Főleg a törődős szöveg. Nagyon jó. –mosolyogtam.
-Kérlek következőnek ne törj be. –mondta.
-Jó. Nem fogok. –mondtam.
-Kivel voltál? –kérdezte.
-Joonnal. –mondtam lehajtott fejjel.
-Ne aggódj őt sem fogom beköpni. –mondta. –De most menj! Szia. Jó éjt!
-Köszönöm. –mondtam. –Neked is. Szia.
-Oké. –mondta majd átölelt és én el is tűntem.
-Köszönöm Tri. –mondtam.
-Még a sebedet is eltakarja. –mondta.
-Köszönöm. –öleltem át az egyik kezemmel.
-Amúgy apa azt hiszi, hogy a barátnőm vagy. Azt mondtam neki. Csak, hogy ne jöjjön be a szobába. –mondta.
-Szóval most meg kell játszanunk egy szakítást? –kérdeztem.
-Hát igen. Valahogy úgy. –mondta.
-Köszönöm, hogy segítettél rajtam és nem köptél be apukádnál. –mondtam.
-Szívesen. –mondta majd átölelt.
-Megmondtam, hogy ne nézz a mellemre. Joonnal vagyok együtt. Ezt ne felejtsd el. –mondtam majd felvettem a felsőmet. –Haza akarok menni!
-Így nem mehetsz ki a hátból. –mondta.
-Akkor mibe menjek ki? –kérdeztem.
-Az ex barátnőm vettem egy ruhát de pont az nap szakított velem így nem adtam neki oda. –mondta majd a táskát nyomott a kezembe. Kivettem belőle a ruhát majd megnéztem. Egy hosszú, pánt nélküli, élénk piros színű gyönyörű ruha volt.
-Tri ezt nem fogadhatom el. –mondtam.
-Miért? –kérdezte.
-Mert betörtem te pedig ilyen ruhát adsz nekem.... –mondtam.
-De igen. Úgy se leszek még egyszer szerelmes. –mondta. Én felvettem a ruhát majd megnéztem magam a tükörbe. –Illik hozzád ez a szín.
Joonnal megcsókoltuk egymást majd szétváltunk. A srác aki utánunk szólt engem kezdett elkövetni. Én futottam ahogy csak bírtam majd hátba lőttek. Összeestem de próbáltam tovább mászni. Majd odaért hozzám a srác lehúzta a maszkomat.
-Eunie? –kérdezte.
-Tri? –kérdeztem.
-Te mit keresel itt? –kérdezte. –Miért törtél be az apám házába?
-Ez hosszú. –mondtam. A kezemmel a hátamhoz nyúltam majd megnéztem a kezemet. Nagyon véres volt.
-Meglőttelek? –kérdezte.
-Nem látod? –kérdeztem vissza. Majd eszembe jutott Joon. Remélem ő épségben kijutott a házból.
-Ki volt veled? –kérdezte.
-Nem mindegy? –kérdeztem vissza. Tri magához ölelt majd segített felállni. Felkapta a lábamat majd bevitt az egyik szobába. Letett az ágyra. Én hasra fordultam. –Vedd ki a golyót!
-Várj hozok kést, fertőtlenítőt meg gézt. –mondta majd kiment a szobából. Hallottam valami beszélgetést. Tri és az apukája volt az. Majd nem soká jött is Tri.
-Mi tartott ilyen sokáig? –kérdeztem.
-Nem lényeges. Ez egy kicsit fájni fog. –mondta.
-Csináld! –mondtam. A fejemet a párnába nyomtam. Vettem egy mély lélegzetet majd Tri kivette a golyót. Lefertőtlenítette majd letapasztotta.
-Fordulj meg. –mondta.
-Minek? –kérdeztem.
-Elől is letapasztom. –mondta majd megfordultam. –Vedd le a felsődet mert így nem tudom betapasztani.
-De merj a mellemre nézni. –mondtam majd levettem a felsőmet. Tri letapszatotta majd rám nézett.
-Szép vagy! –mondta mosolyogva majd a mellemre nézett.
Elindultunk. Egész úton meg sem szólaltunk. Én egy tervet eszeltem ki. Tudtam, hogy Joon is ugyan ezt csinálja. Először az MBLAQ szállására mentünk. Joon elővett egy táskát és beletett egy fekete nadrágot és egy fekete felsőt meg egy fekete cipőt. Aztán elindultunk hozzám. Amikor haza értünk Tri és Minie nem voltak otthon. Felmentünk a szobámba. Felkapcsoltam a lámpát majd benéztem a gardróbomba. Még Halloweenre vettem egy fekete bőr ruhát. Egy fekete cipőt vettem még elő. Joonnal elkezdtünk öltözni. Kész lettünk majd felvettünk egy fekete maszkot. Joon az ágyamon hagyta a táskáját majd elindultunk. Útközben megfogta a kezemet.
-Szeretlek! –súgta a fülembe.
-Szeretlek! –mondtam halkan.
-Ez nem jó ötlet! –mondta.
-Tudom. De már elvállaltuk. –mondtam. Aztán megérkeztünk a házhoz. Szokatlanul csendes volt minden. Bementünk a házba. Szerencsénkre nem szólalt meg a riasztó. Egy szobát kerestünk. Bementünk az egyikbe az a hálószoba volt. Abból nyílt 2 szoba meg a fürdő. Bementünk az egyikbe. Nem volt bent semmi. Majd a másikba mentünk át. Ez egy dolgozó szoba volt. Megtaláltuk az akta táskát. Joon felvette majd elindultunk. Amikor kiértünk a folyosóra valaki utánunk szólt. Joonnal gyorsan futni kezdtünk. A folyosó ketté ágazott.
A férfi ott volt a megbeszélt helyen. Joonnal odamentünk hozzá. Megfordult majd meglepetten nézett rám.
-Nem megmondtam, hogy egyedül jöjjön? –kérdezte.
-Joon. Menj haza! –mondtam.
-Nem! Veled maradok! –fogta meg a kezemet.
-Oh.... Önök együtt vannak? –kérdezte.
-Igen. –mondtam.
-Így még jobb. –mondta.
-Miért hívta ide? –kérdezte Joon.
-Lenne egy elintézni való dolog. Tudom, hogy ön vámpír én is az vagyok de nagy szükségem van magára Eun. –mondta.
-Mi lenne az? –kérdeztem.
-A főnököm nem akar nekem fizetni már fél éve és nem tudom eltartani a családomat. Egy kicsit meg kellene ijeszteni de nem megölni. De engem hamar felismerne még maszkban is. –mondta.
-Csak ennyi? –kérdeztem.
-Meg van a házában egy aktatáska. Abban van a pénzem. El kellene hozni nekem. –mondta. –Elvállalja?
-Elvállaljuk! –mondta Joon.
-Mikorra kell? –kérdeztem.
-Holnapra, de még jobb ha ma estére megszerzik. –mondta.
-Akkor mi most megyünk. –mondtam.
-Nem, ja persze. Szerintem igenis letudnád tagadni magadról, hogy vámpír vagy. Arcod és a tested a leglényegesebb a rajongóknak. –mondtam mosolyogva.
-És neked mi belőlem a leglényegesebb? –kérdezte vigyorogva.
-Hát.... mindened de a leges leglényegesebb a cuki arcod meg az ajkaid amiknek alig lehet ellenállni, hogy megcsókoljam. –mondtam majd megcsókoltam. Csók közben a kezem bevándorolt Joon nadrágjába és boxeren keresztül simogatni kezdtem férfiasságát. –Na meg ez a leges leges leglényegesebb a férfiasságod. Azt egyszerűen imádom.
-Huh.... Oké. –mondtam majd elindultunk a srácokhoz. –Figyeljetek mi elmentünk. Jövök majd valamikor. Sziasztok!
-Jól van. Sziasztok. –mondták a srácok.
-Várj! Eunie ugye látlak még? –kérdezte Mir.
-Hát persze. Nem akarlak elveszíteni öcsi. –mondtam majd odamentem hozzá és átöleltem.
-Én se. Szeretlek nővérkém! –mondta.
-Én is szeretlek öcsi! –mondtam majd elengedtem és visszamentem Joonhoz. –Sziasztok!
-Gyere. –mondta Joon majd elindultunk. –Engem nem is szeretsz csak Mirt? –kérdezte miközben a lift felé tartottunk.
-Téged imádlak. Mirt szeretem, persze, mint öcsémet. –mondtam.
-Ah.... De jó. –mosolygott.
-Nekem találkoznom kell azzal a férfivel aki felhívott. –mondtam.
-Elkísérlek! –mondta.
-Oké. –mondtam majd beszálltunk a lift be. Aztán elindultunk a találkozó helyre.
-Haza kísérjelek? –kérdezte Joon.
-Nem muszáj csak ha van kedved. –mosolyogtam.
-Megyek. –mondta Joon.
-Hát jó. –mondtam. Elindultam a szobája felé Joon pedig követett. Majd bementem az egyik szobába.
-Nem. Az a SeungHo szobája. –mondta majd a derekamra tette a kezét és bevezetett a saját szobájába.
-Gondoltam mert olyan fura volt. Olyan sötét. –mondtam mosolyogva.
-Sötét.... Még jó. Vámpírok vagyunk. Elfelejtetted? –kérdezte.
-Nem felejtettem el. De a te szobád olyan világos. Egy vámpírhoz képest. –mondtam majd felvettem a felsőmet meg a táskámat. Aztán kimentünk a szobából.
-Ja persze. –mondta majd becsukta magunk mögött az ajtót. Megálltunk az ajtó előtt. Nem mentünk semerre sem.
-Kösz. Ja ami régen történt azt felejtsük el. –mondta Joon.
-Ugye visszaköltözöl Dél-Koreába? –kérdezte Thunder.
-Hát Thunder figyelj.... Nagy esélye van annak, hogy visszaköltözok. De nem hiszem, hogy most. Vagy attól függ mikor mentek vissza. –mondtam.
-2 hét múlva megyünk vissza. –mondta SeungHo.
-Akkor lehet, hogy veletek megyek vissza. –mondtam.
-Nekem miért piros a szemed? –kérdezte G.O.
-Nem tudom. Amióta úgy mondd megtaláltam a képességeimet azóta ilyen élénk piros. –mondtam.
-Milyen képességeidet? –kérdezte Mir.
-Hát.... Gondolat olvasó vagyok meg az érzelmeket tudom irányítani. –mondtam.
-Akárkinek? –kérdezte SeungHo.
-Akárkinek. –mondtam. –De nekem mennem kell.
-Te inkább Joonnal foglalkozz. –mosolygott.
-De te úgy se néznéd jó szemmel. Szóval hagyjuk. –mondtam.
-Aranyosak vagytok együtt. Meg már amúgy is idegesít, hogy Joon minden nap egy másik csajjal tér haza meg szexel. Most én szeretném, hogy együtt legyetek. –mondta.
-Ez most komoly? –kérdeztem.
-Igen. –mondta. –Gyönyörű lettél. Igaz eddig is az voltál. De az mindegy. Joon pedig jó pasi. Persze a csajok szerint.
-Hát tényleg jó pasi. –mondtam mosolyogva. –Köszönöm szépen. Szeretlek Mir!
-Szeretlek Eunie! –mondta majd átöletl. Kimásztunk az ágyból és kimentünk. Én egyből odarohantam Joonhoz. Megcsókoltam majd rávigyorogtam. Szerintem ő azt hitte, hogy hiányzik egy kerekem.
-Mi az? –kérdezte mosolyogva.
-Hát csak szeretlek. –mondtam.
-Figyelj Joon! Kösz, h ogy megtaláltad a nővérkémet. Sajnálom, hogy elválasztottalak titeket csak nagyon féltettem Euniet. De most már elegem van abból, hogy minden nap más-más csajjal fekszel össze. Most pedig azt akarom, hogy együtt legyél a nővéremmel. –mondta.
-Mir.... Ezt most jól hallottam? –kérdezte Joon.
-Igen. –mondta Mir.
-Jaj Mir ne sírj már. –mondtam könnyezve. Mir elengedett majd bement a szobájába.
-Mir.... –kezdte SeungHo. Aztán elindult Mir után. De én megfogtam SeungHo izmos felkarját.
-Hagyd! Ti mindig vele voltatok. Ezt nagyon köszönöm. De most én jövök. Elvégre én vagyok a nővére. –mondtam. Bementem Mir után. Ő az ágyban feküdt. Leültem az ágy szélére majd normálisan betakartam.
-Eunie.... kérlek feküdj mellém. –kérlelt, mint egy 4 éves kis gyerek.
-Jó. –mondtam majd bebújtam mellé az ágyba.
-Olyan szép lettél! Teljesen más vagy. Mintha nem is telennél a nővérem. Én meg alig változtam. –mondta.
-Jaj Mir. Te is változtál és igenis sokat. Jó pasi lettél. Igaz eddig is az voltál de most férfiasodtál. És ez nagyon cuki.Komolyan mondom ha nem lennél az öcsém próbálkoznék nálad. –mondtam mosolyogva.
-De, hogy hívnak? –kérdezte SeungHo.
-Én.... öm.... Go Eun Ah vagyok. –mondtam.
-Mi? Mir nővére? –kérdezte G.O. A szemem Mir arcára tévedt. Láttam rajta mennyire meg van illetődve.
-Igen. –mondtam. Elfogott a sírhatnék így levettem a szemem Mirről és más felé néztem.
-Joon.... Ho-hol találtál rá? –szólalt meg Mir.
-Már a repülőtéren felismertem. Amikor összeszedtem a cuccát akkor találtam egy névjegy kártyát és eltettem. Felkerestem a rajta lévő lakcímet és találtam meg. –mondta vigyorogva majd felmutatta a névjegy kártyámat. Én elmosolyodtam majd elvettem tőle.
-Köszönöm szépen. –mondtam mosolyogva.
-Joon.... Sajnálom, hogy régen szétválasztottalak titeket. Nagyon aranyosak vagytok együtt. És Eunie.... –kezdte majd odajött hozzám és átölelt.
-Hiányoztál Mir! –mondtam.
-Nekem is. Olyan sokat változtál. –mondta majd sírni kezdett.
Elkezdtem öltözni. Joon is felöltözött majd odajött hozzám. Magához ölelt majd nyomott egy puszit a homlokomra.
-Neked minden jó volt? –kérdezte őszintén.
-Huh.... Minden csodálatos volt, mint az első együtt létünk. –mondtam.
-Hmm.... Az is jó volt. De ez.... Erre nincsenek is szavak. –mondta. –Nem bántam meg, hogy átváltoztattalak.
-Én se. Örülök, hogy ilyen szép pillanatokat töltöttünk együtt. –mondtam.
-Szeretlek! –mondta miközben bekötötte a ruhámat.
-Szeretlek! –mondtam.
-Végre őszintén kimondtam. –mondta.
-Miért? Hány csajnak mondtad az elmúlt időben azt, hogy szeretlek? –kérdeztem miközben kimentünk a szobából.
-Hát.... tudod ahhoz meg kell, hogy öljelek. –mondta.
-Részben már halott vagyok. Szóval kezdheted mesélni. –mosolyogtam.
-Hát tudod az úgy volt, hogy miután elmentél egyre feszültebb lettem és hát csak szexel tudtam levezetni. Ahhoz pedig szerelmet kellett, hogy valljak. Aztán szakítottunk. –mondta vigyorogva majd leült a kanapéra. A többiek a konyhába voltak és arról beszélgettek, hogy mit is egyenek.
-Hány csajjal szexeltél így? –kérdeztem mosolyogva majd leültem mellé.
-Úgy 7-8 csajjal. –mondta.
-Ugye én nem vagyok közöttük? –kérdeztem. Erre Joon magához húzott, megcsókolt majd átölelt.
-Nem. Te kivételes vagy. Neked őszintén mondtam, hogy szeretlek. Téged régen is szerettelek és most is. –mondta.
-Hé, Joon. Nem mutatod be a mostani barátnődet? –kérdezte G.O.
-Ő nem csak a mostani. Ő a barátnőm örökre. –mondta. Felálltunk a kanapéról majd odamentünk hozzájuk.
-Joon ki ez a csaj? Olyan ismerős. –mondta Mir.
-Még jó, hogy ismerős neked. –mondta Joon.
-Jaa.... Vele találkoztunk a repülőtéren. –mondta Thunder.
-Nem bírok magammal. Hova megyünk? –kérdezte.
-Nálam ott van Tri meg Minie. Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne. –mondtam.
-Akkor hozzánk. De ott van Mir. Ő nem zavar téged? –kérdezte.
-Úgy se fog felismerni. –mondtam.
-Akkor gyere! –mondta majd nyomott egy csókot ajkamra azután elindultunk. Próbáltunk gyors emberi tempóban haladni. Szerencsére nem volt olyan messze a szállásuk mármint a szálloda. Bementünk Mir, Thunder, SeungHo és G.O a kanapén ültek és tévét néztek. Joon benyitott a szállodai lakosztályba. Bementünk és csókolózni kezdtünk. Joon bevezetett a szobájába. Miután bementünk felkapcsolt egy kicsi villanyt ami épphogy egy kis fényt adott. Visszajött hozzám majd csókolgatni kezdte a nyakamat. Én addig levettem a felsőjét és a hátát simogattam. Miután abbahagyta nyakam csókolgatását elkezdtem az ágy felé tolni. Lelöktem az ágyra majd rámásztam. Simogatni és csókolgatni kezdtem a testét, a kulcscsontját. Amikor a nyakához értem gyengéden harapdálni kezdtem. Joon levette a hosszú ujjú felsőmet majd kikötötte a ruhámat aztán levette rólam. Megfordultunk ő került felülre én pedig alulra. Össze-vissza csókolgatta a testemet. Azután kikapcsolta a melltartómat majd levette a bugyimat is én addig a bokszerével játszottam. Lehúztam róla majd Joon felállt levette magáról és visszatért hozzám. Végig csókolta a testemet majd a bokámtól a combomig végig simogatta a lábamat. Aztán szétfeszítette a combomat és óvatosan belém tette merev férfiasságát. A tempója gyors volt. De mégis szenvedélyes és érzéki. Mintha tudta volna, hogy rám talál és szexelni fogunk. Tudom hülyén hangzik de mintha gyakorolt volna rá. Vagyis pontosabban készült volna rá. Joon nyögött egy hangosat. Én ezen nevetni kezdtem. Erre Joon úgy reagált, hogy megcsókolt és beleharapott az ajkamba. Mind a ketten elmosolyodtunk. Aztán megfordultunk és Joon alulra került. Masszírozni kezdtem a testét. Joon simogatni kezdte a combomat. Halk nyögésekbe kezdtem majd csókolgatni kezdtem a kulcscsontját. Beletúrtam a hajába ő ettől még jobban beindult. Egy pillanatra kivette belőlem férfiasságát majd felült. É ugyanúgy folytattam teste csókolgatását. A hasaaljához értem. Ott egyre több puszit és csókot adtam. Joon felnyögött.
-Tetszik? –kérdeztem.
-Az nem kifejezés. Nagyon jól csinálod. De miért nem mész lejjebb? –kérdezte.
-Menjek? –kérdeztem vissza.
-Ha gondolod.... –mondta.
-Még megfontolom. –mondtam majd folytattam a puszik halmozását. 10 perc után végül lejjebb mentem. Joon büszkesége mereven állt. Adtam rá egy puszit majd a számba vettem. Szopogatni kezdtem. Joon egyre szaporábban vette a levegőt.
-Ah.... Ah.... –nyögött fel. –Nagyon jól csinálod. De most térj vissza a testemhez vagy az ajkaimhoz.
-Jó. –mondtam. Megfordultunk Joon újra belém tette büszkeségét majd elkezdte erősen nyomni. Aztán kis idő után elért mindkettőnket a gyönyör. Joon kivette belőlem férfiasságát és lefeküdt majd betakart.
-Miért hívtál fel? –kérdezte.
-Csak szeretném megbeszélni veled ezt az egészet. –mondtam miközben a földet fürkésztem.
-Mit kell ezen megbeszélni? Ja és Tri barátodat, hogy, hogy nem hoztad? –kérdezte flegmán.
-Joon! Kérlek! Csak adj 10 percet aztán kit érdekel én felőlem meg is ölhetsz! –mondtam.
-Tudod jól, hogy soha sem bántanálak. –mondtam majd megfogta az államat és felemelte a fejemet.
-Ne! –mondtam majd elfordítottam a fejem.
-Miért ne? –kérdezte.
-Én nem olyan vagyok, mint amikor együtt voltunk. Sokat változtam. –mondtam.
-Miben? Ugyan olyan szép vagy. –mondta.
-A szemem színe más. Nem aranybarna hanem élénk piros. Meg képességeim vannak. –mondtam.
-Ja persze én meg ember vagyok! –mondta majd felnéztem.
-A szememet nem hiszed el? –kérdeztem.
-Úristen tényleg. De a képességeidet nem hiszem el. –mondta.
-Ha úgy gondolom akár mikor megcsinálhatom azt, hogy megutálj vagy éppenséggel belém szeress. Ja és tudom mire gondolsz. Szóval vigyázz a gondolataiddal. –mondtam mosolyogva.
-Akkor most mire gondolok? –kérdezte mosolyogva. Amikor meghallottam gondolatát elnevettem magam.
-Szeretkezni nem fogok. Még hozzá az utcán. –mondtam mosolyogva.
-Honnan tudtad? –kérdezte.
-Vigyázz mire gondolsz Joon! –mosolyogtam.
-Miért hívtál ide? –kérdezte.
-Azért is, hogy ezt elmondjam meg azért is, hogy bocsánatot kérjek tőled. –mondtam majd lehajtottam a fejemet.
-Szóval bocsánatot akarsz kérni. Sok sikert, hogy meggyőzz! –mosolygott. Közelebb mentem hozzá majd végighúztam a kezemet a testén és az övnél megálltam. Odahajoltam hozzá. Ajkaink majdnem összeértek.
-Nagyon, nagyon sajnálom ami történt. Teljesen elveszítettem a fejem. Bántani sem akartalak. Sajnálom! Szeretnék bocsánatot kérni mindenért. –mondtam.
-Bizonyítsd be, hogy megbántad. –mosolygott.
-Egy ilyen tökéletes vámpír pasinak olyan nehéz ellenállni. –mondtam majd lassan ajkához érintettem ajkaimat. Joon megfogta a derekamat és magához húzott.
-Elfelejtettél mindent? –kérdezte.27. fejezet: Csak nyugi!-Nem. Mindenre emlékszem. Sajnos. –mondtam.
-Akkor tudod, hogy együtt voltunk. De még is tagadod. Olyan rossz voltam a kapcsolatunkban? –kérdezte.
-Joon fogd be! –mondtam.
-Még az ágyban sem voltam jó? –kérdezte.
-Joon kuss! –mondtam már-már idegesen.
-Csak azt ne mondd, hogy komolyan gondoltad azt amit mondtál amikor elmentél. –mondta. Én odamentem hozzá megfogtam a nyakát és addig toltam ameddig a falhoz nem ért. Szorosan tartottam a nyakát.
-Megmondtam nem, hogy kussolj be? –kérdeztem.
-Héééé.... Eunie nyugi! –mondta Minie majd odajött hozzám és megérintette a vállamat. Hirtelen teljesen nyugodt lettem és elengedtem Joont.
-Elnézést! –mondtam majd felrohantam a szobámba. Elmentem zuhanyozni, hogy még jobban lenyugodjak és át tudjam gondolni a törénteket. Miután lezuhanyoztam lementem. Joon már nem volt ott. Tri az étkező asztalnál ült előtte egy pohár vér. Én is öntöttem magamnak majd leültem vele szembe. Csak a poharamat néztem vagy ha nem azt akkor az asztalt. Némán ültünk egymással szemben.
-Te.... –kezdte.
-Tudom.... Sajnálom. Nem tudtam magamon uralkodni. Annyira nem akartam, hogy idejöjjön. –mondtam.
-Miért nem mondtad el? –kérdezte.
-Mert pont azért jöttem el hozzád, hogy lezárjam azt az életemet, mint említettem Mir az öcsém azt mondta, hogy nem vagyok a testvére. Így új életet akartam kezdeni. –mondtam.
-De akkor is elmondhattad volna. –mondta majd felállt az asztaltól.
-Tri. Várj! –mondtam majd én is felálltam odamentem hozzá és átöleltem. Szorosan tartottam magamhoz majd a leggyengébb pontjára adtam egy hosszú puszit, ami a nyaka volt. Éreztem, hogy egy kicsit bele remeg.
-Eunie.... –tolt el magától és elindult. Hirtelen megállt és kiesett a pohár a kezéből.
-Tri mit láttál? –kérdeztem aggódva miközben odarohantam hozzá.
-Semmit. Csak eszembe jutott egy régi emlék és rájöttem mit is jelent. És egy kicsit megdöbbentett. –mondta.
-Ja jó. –mondtam majd lehajoltam és összeszedtem az üveg darabokat.
-Hagyd! Menj hívd fel Joont és találkozzatok. Beszéljétek meg ami itt történt és kérj tőle is bocsánatot. –mondta Tri.
-Jó. –mondtam majd felmentem és felhívtam Joont. Ő beleegyezett, hogy találkozzunk így átöltöztem.
 |
| A ruhám! |
 |
| A cipőm! |
A ruhám egy szexi, élénk piros ruha, egy piros platformos cipő és egy . Majd megfogtam a telefonomat egy piros táskát és elindultam. Nekem nem kellett sokat mennem. Csak az utca végéig kellett.
-Mi volt a látomásodban? –kérdeztem miközben lelöktem az ágyra.
-Milyen látomásomban? –kérdezett vissza.
-Tri! A reptéri látomásodban. –mondtam türelmetlenül.
-Ja, hogy 5 új vámpír jön Japánba. Akik híresek Dél-Koreában. Te pedig az 5 srác közül valamelyikkel elég közeli kapcsolatban állsz és egy másikkal pedig közeli kapcsolatan álltál. Éreztél iránta valamit és ez újra feltörnek benned. –mondta majd amint befejezte mondandóját csengettek.
-Vajon ki lehet az? –kérdeztem.
-Vársz valakit? –kérdezte Tri.
-Én nem. Te? –kérdeztem vissza.
-Én sem. –mondta. Mentem nyitni az ajtót de az ajtó előtt egy kicsit megtorpantam. „Mondtam, hogy akárhova mész megtalállak!” hallottam valaki gondolatát. Megijedtem.... Lassan óvatosan kinyitottam az ajtót. Miután kinyitottam az ajtót egy magas, vékony, izmos testalkatú, fekete, rövid hajú srácot pillantottam meg.
-Annyeong! Miben segíthetek? –kérdeztem udvariasan. De nem tudtam leplezni a félelmemet. A földet néztem ne, hogy meglássa élénk piros szemeim színét. Ebből pedig azt lehet lekövetkeztetni, hogy nem vagyok normális emberi lény.
-Annyeong! Go Eun Aht keresem itt lakik? –kérdezte.
-Én vagyok az. –mondtam de még mindig nem néztem fel.
-Eunie már meg sem ismersz? –kérdezte.
-Hogy tessék? –kéredztem még mindig a földet tekintve.
-Én vagyok az Joon. Te pedig Mir nővére. –mondta.
-Milyen Mir? –kérdeztem. –Fogalmam sincs miről beszél.
-Bang Chulyong. –mondta. Hirtelen eszembe jutott minden.
-Hagyon békén! –mondtam majd beakartam csukni az ajtót de Joon odatette a lábát. Belépett az ajtón majd felém jött. –Tri! –kiabáltam fel. Ő azonnal lejött és mellém állt.
-Mi az Eunie? Miért szóltál? Maga meg kicsoda? –kérdezte.
-Lee Changsun vagyok MBLAQ tag és énekes Dél-Koreában. Plusz még Eunie pasija vagy exe mert nem tudom mi van kettőnkkel. –mondta.
-Joon! Mir megmondta akkor tisztán és érthetően, hogy mi nem lehetünk együtt. Így is azt mondta, hogy nem vagyok most már a testvére. Szóval hagyj békén! –mondtam.
-De azóta megbánta. Mindig azért hisztizik, hogy mikor lesz egy kis szabad időnk, hogy megtudjon keresni. –mondta.
-Hazudsz! Engem nem vágsz át Joon. –mondtam.
Miután kiszálltam a kocsiból Tri leparkolt a kocsival én pedig vártam. Visszaért hozzám majd elment mellettem én megfordultam és neki mentem valakinek. Nagyon nagy szerencsémre a táskámból minden kiesett a szemüvegem, az irataim, a telefonom és minden ami még benne volt.
-Fenébe! –motyogtam. Az illető akinek neki mentem lehajolt és segített összeszedni a cuccaimat. Majd az utolsó tárgyért a rúzsomért mind a ketten nyúltunk és megérintettük egymás kezét én gyorsan el kaptam és felálltam. Az illető is felvette a földről a rúzsomat majd ő is felállt. Nem adtól kaptam el a kezem mert hozzá értem az övéhez. Hanem olyan hideg volt, mint az enyém.
-Parancsoljon! Elnézést, hogy ilyen figyelmetlen voltam és önnek mentem. Sajnálom! –mondta udvariasan. A hangja nagyon ismerős volt. De nem tudom miért. Nem néztem fel mert akkor tuti lebukok, hogy nem ember vagyok.
-Joon! Jössz már? –kérdezte egy szintén ismerős hang.
-Ah itt vagy! –lépett odahozzám Tri. Ekkor felnéztem és 5 srác állt velem szemben mellettem pedig Tri. Gyors léptekkel elindultam.
-Tri! Gyere! –szóltam vissza.
-Eunie.... Miért sietsz ennyire? –kérdezte.
-Minie repülője már régen leszállt. Nem láttad előre? –kérdeztem.
-Nem. Én mást láttam. –mondta. Miniet végül megtaláltuk. Majd elindultunk haza. Egész úton nem tudtam semmire se gondolni csak arra az 5 srácra meg Tri látomására amit még mindig nem mondott el. Vajon az az 5 srác is vámpír? Amint haza értünk Minie felvitte a cuccát én pedig Trit beráncigáltam a szobámba.
Már több, mint 2 éve vagyok Japánban. Tri és a húga aki amikor megérkeztem 7 évesnek látszott most meg már 20 évesnek látszik. Nagyon gyorsan fejlődött és a képességei is nagyon sokat változtak. Egyre több vámpír van Japánban. Tri segített úgy mondd megkeresni az én képességeimet. Az éve során pedig megtanultam kezelni is őket. Tri, a húga Minie és én nagyon jó barátok lettünk. Alig változtam valamit. Viszont a szemem aranybarna volt most meg már élénk piros. Most már azt mondom magamról, hogy „egy igazi” vámpír vagyok. Annyira kíváncsi vagyok Mirre és a többi srácra milyenek lettek az évek során. Minie elment valamiért Franciaországba 6 hónapra. Tri és én megbeszéltük, hogy amikor hazatér a repülőtéren fogjuk várni. Az a 6 hónap nagyon hamar eltelt. Tri és én elkezdtünk készülődni.
-Eunie kész vagy már? –kérdezte.
-Várj még gyorsan sminkelek. –mondtam majd bementem a fördőbe és gyorsan felvittem egy kis szempillaspirált és szemhéjtust a szememre. Amikor leértem Tri csak mosolyogva rázta a fejét.
-Az őrületbe kergetnek a nők ezzel a sminkeléssel. –jegyezte meg.
-Jajj inkább te meg se szólalj! Amikor 1 óráig csinálod meg reggelente a hajadat. De menjünk. –mondtam mosolyogva.
-De az a hajam! –mondta nevetve amikor már beültünk a kocsiba.
-Indíts vagy itt hagylak! –mosolyogtam.
-Jó indítom már. –mosolygott ő is.
-Olyan vagy, mint egy halott. –nevettem.
-Te beszélsz? –kérdezte mosolyogva.
-Én igen is élő vagyok. –mondtam még mindig mosolyogva.
-Részben. Ezt el ne felejtsd. –mosolygott még mindig.
-Na jó részben. –mondtam majd kiszálltam a kocsiból mert megérkeztünk.
-Szia! –jött oda hozzám egy aranyos srác.
-Szia! Te vagy Tri Kwon? –kérdeztem.
-Igen én vagyok az! Te meg Go Eun Ah vagy? –kérdezte.
-Csak Eunie. –mosolyogtam.
-Már vártalak. –mondta.
-Honnan tudtad, hogy jövök? –kérdeztem.
-A jövőbe látok. –mosolygott.
-Oh... Az értelek. –mondtam.
-Te? –kérdezte.
-Nekem nincsen ilyen képességem. –mondtam.
-Majd előkeressük! –nevetett és közben kivillantak fehér hegyes fogai.
-Okés. –mondtam.
-Van ami ember életedben nagyon érdekelt? –kérdezte amikor már a kocsijában ültünk.
-Igen kettő dolog is. Az emberek gondolatai és érzései nagyon érdekeltek az ember életemben. –mondtam.
-Akkor neked ez a kettő lenne? –kérdezte.
-Nem tudom. A húgod is vámpír? –kérdeztem.
-Igen. Ő megtudja védeni a szeretteit és meg tud nyugtatni jó pár embert. –mosolygott.
-Nekem mi? –kérdeztem.
-Te szerintem felkavarod az érzéseket és gondolatokat olvasol.- mondta mosolyogva.
-Ez tök szuper! Szeretném fejleszteni. –mondtam mosolyogva.
-Nem akarom, hogy elmenj! –mondta.
-Ez nem akarat kérdése Joon! –mondtam komoran.
-Utánad megyek és megkereslek! Nem érdekel, hogy ha Mir meg is öl de én veled akarok lenni. –mondta.
-Joon! Nem! Érted? Nem! Felejts el! –mondtam.
-Te nem.... nem akarsz velem lenni? –kérdezte. Vettem egy mély levegőt.
-Nem! Nem szeretlek. Igazad volt tegnap tényleg csak játszottam veled. Igazából nem szeretlek. Thunder is jobb pasi, mint te. –mondtam. Láttam Joonon, hogy már nem bírja. Könnyezni kezdett majd egy könnycsepp gördült le az arcán. Én próbáltam minél komolyabb lenni.
-Hazudsz! –mondta majd ökölbe szorította a kezét.
-Nem! Képzeld komolyan gondoltam mindent! De megjött a taxi! –mondtam majd Mir segített kipakolni a csomagokat. Mielőtt beszálltam volna a taxiba Mir megfogta a kezemet.
-Nem akarlak többé itt látni a környéken. –mondta.
-Ne aggódj nem is fogsz itt látni! Sőt.... Még Szöulban sem fogsz látni! –mondtam.
-Hol.... hol leszel? –kérdezte.
-Miért érdekel? –kérdeztem vissza.
-Tudni akarom! –parancsolta.
-Vagy Japánba megyek vagy Franciaországba. –mondtam majd beszálltam a taxiba és mentünk is a reptérre. Japánba indult hamarabb repülő így odamentem. Repülő úton jutott eszembe, hogy megismertem egy japán vámpír srácot aki még nem is olyan rosszacska. A neve Tri Kwon. Megérkeztem és felhívtam. Kijött értem a reptérre.
-Eunie.... –nyögte ki nehezen Joon.
-Cssss.... –mondtam. –Nagyon fáj?
-Már elviselhetőbb, hogy itt vagy velem. –mondta.
-Nem sokáig. –suttogtam.
-Nem kell elmenned.... Mir nem gondolta komolyan. –mondta.
-Ne beszéljünk erről. Ma este összepakolok, ha holnap jobban leszel elmegyek. –mondtam.
-Kérlek.... –mondta. Én csak megráztam a fejemet. Joont felsegítettem az ágyamra majd nagy nehezen és sok fájdalommal a helyére került a válla. Ő pihent az ágyon én addig elővettem a bőröndjeimet és elpakoltam. Pakolás közben csak egy-egy könnycseppet engedtem meg magamnak. Nem akartam, hogy Joon sírni lásson. Miután elpakoltam elmentem zuhanyozni majd lefeküdtem az ágyra. Joon hozzám bújt. Én magamhoz öleltem és azon gondolkodtam, hogy hova is költözzek.
-Hogy vagy? –kérdeztem.
-Már sokkal jobban. –mosolygott.
-Okés. Most pihenj tovább. –mondtam. Elég hamar reggel lett. Joon egyre jobban és jobban lett. Reggel már olyan volt mintha nem történt volna semmi. Megfogtam a bőröndjeimet és lementem a földszintre. Mindenki a nappaliban ült. Hívtam egy taxit. Közben odajött hozzám Joon. Meg akart ölelni de én eltoltam magamtól.
Annyira megrémültem. Még soha nem láttam ilyennek Mirt. Joon megfogta a vállát de ugyan olyan ideges maradt. Istenem mi lesz még itt! Mir megfogta Joon kezét kicsavarta és ellökte magától. Én csak néztem, hogy mit csinál az öcsém. Tényleg nem láttam még ilyennek. Joon szenvedve esett a földre. Szegénynek kiugrott a válla.
-Úristen Mir! –mondtam majd Joon felé indultam.
-Ne merj odamenni hozzá! –parancsolta Mir.
-De Mir.... Basszus Joon megsérült! –mondtam.
-Túl éli vagy sem. Úgy sincs közöttetek semmi. Akkor meg minek? Most egy taggal kevesebb. –mondta Mir.
-Mir elég! Nem kell itt az aggódó testvért játszanod! –mondtam majd egy lépést tettem Joon felé.
-Ha odamész hozzá engem örökre elfelejthetsz! –mondta.
-De Mir ő a csapattársad! –mondtam.
-Nekem nincsen ilyen csapattársam aki titokban kavar a nővéremmel. –mondta.
-Mir sajnálom! Nem akarlak elveszíteni! –mondtam majd odamentem Joonhoz.
-Nem vagyok az öcséd! Nem akarlak soha többé látni! –mondta.
-Jó.... Amint végeztem és jobban lesz Joon elköltözök! –mondtam.
-Jól teszed! De minket elfelejthetsz! Engem Joont és a többi srácot! –mondta.
-Jó. El is felejtelek titeket. Emiatt ne aggódj! –mondtam majd Mir kiment a szobából.
-Eunie! –mondtam.
-Joon.... Mi az? –kérdezte.
-Miért játszottál velem? Pont Thunder? –kérdeztem.
-Veled nem játszottam szeretlek.... De meg kell játszanom, hogy szinte mindenkivel kavarok ne, hogy Mir rájöjjön. Érted? –kérdezte.
-De ugye nem hazudsz? –kérdeztem.
-Joon! Még jó, hogy nem hazudok. Nem bírnék neked hazudni. Olyan jó pasi vagy. –mondta.
-Mit ne tudjon meg Mir? –hallottam egy ismerős és mérges hangot.
-Mir? –kérdezte Eunie.
-Miért ki lennék drága nővérkém? –kérdezte Mir.
-Én most megyek! –mondtam majd elindultam az ajtó felé amikor Mirhez érte megragadta a kezem és visszaráncigált a szobába. Lelökött az ágyra és Eunievel kezdett kiabálni.
-Mondd el de azonnal, hogy mi folyik köztetek! Őszintén vagy különben tűnj el innen! –kiabálta Mir.
-Mir nem lehetsz ilyen! –mondtam.
-Joon te ne szólj bele! –mondta idegesen Mir.
-Nem érdekel ő a nővéred te eszetlen! –mondtam majd felálltam és megfogtam Mir vállát.
Mir velem és Thunderrel beszélni akart. Fogalmam sincs miről. De egyszer csak jött Eunie és leült közénk. Nekem ott megszűnt minden és csak ő volt. Olyan ellenállhatatlanul szexi csaj. Legszívesebben ott helyben rávetettem volna maga. De muszáj uralkodnom magamon. Nem teheti ezt velem. Majd amikor elment és Thunder utána akkor egyre kíváncsibb lettem, hogy mit fognak csinálni. Erre fel Thunder elkezdett nyomulni. Eunie meg nem is tiltakozott. Este csak játszott velem? Nem is szeret? Hirtelen egy nagyon fura érzés fogott el. Ilyet még egyáltalán nem éreztem. Se ember létemben se vámpír. Amikor pedig Eunie beletúrt Thunder haját akkor már nekem elég volt.
-Thunder! –kiabáltam oda.
-Mi az? –kérdezte Thunder.
-Még is mit képzelsz? –kérdeztem.
-Mit csináltam? Vagy ti együtt vagytok? –kérdezte Thunder.
-Mi? Dehogy.... Neem.... –mondta Eunie majd egy pillantást vetett rám.
-Nem bánhatsz így egy hölggyel! –mondtam.
-Mi csak ismerkedtünk! –mondta Thunder.
-Jól van srácok.... Nem értem min kaptad fel ennyire a vizet Joon. De nem törtét semmi. Szóval.... Thunder engedj el. Joon te meg állj le! Ne idegeskedj mert akkor megráncosodsz. Aszalt szilvaként nem fogsz kelleni senkinek. –mondta Eunie mosolyogva majd leszállt a pultról és elment. Felment a lépcsőn és utána mentem mintha a szobámba mennék. Eunie bement a szobájába én pedig utána.
-Ja jóóó.... –mondtam majd eltoltam magamtól.
-Olyan jó voltál az este. Lehetne ilyen több is. –jelentette ki Joon.
-Komolyan? –kérdeztem.
-Komolyan.... –mondtam majd megfogta a fenekemet.
-Oh.... Hagyj öltözzek fel. –mondtam majd joon kiment a szobámból. Először alaposan körbe nézett majd kiosont a szobámból. Én csak mosolyogva ráztam a fejem. Majd kivettem valami ruhát. Egy nagyon mini, barna, kockás szoknyát, egy fehér inget, egy barna kockás nyakkendőt és egy magassarkút vettem fel. Nem tudom mit szólnak hozzá a többiek de kit érdekel. Most ilyen ruhához van kedvem. Majd kimentem a szobámból. Lementem a lépcsőn és egyből a nappaliba vettem az irányt. A kanapén ült Mir, mellette Thunder vele szemben pedig Joon ült a földön. Én leültem az öcsikém mellé és csak figyeltem, hogy miről beszélgetnek. Joon viszont egész idő alatt engem nézett. Majd felálltam és bementem a konyhába. Felültem a konyha pultra és csak ott ültem és töprengtem. Egyszer csak Thunder odajön hozzám megfogja lábamat és magához húz.
-Eunie! –mondta majd egy haj tincsemet a fülem mögé sepert. Én egy kicsit zavarba lettem így lehajtottam a fejem. Thunder válla felett láttam, hogy Joon végig minket néz és nem sok kell ahhoz, hogy idejöjjön és jelenetet rendezzen.
-Thunder.... Olyan jól áll neked ez a rózsaszín haj. Olyan vad mégis szelíd. –mosolyogtam majd beletúrtam a hajába. Erre Thunder még jobban magához húzott.
-Thunder! –kiabált oda Joon.
-Mi az? –kérdezte Thunder.
-Még is mit képzelsz? –kérdezte Joon.
-Mit csináltam? Vagy ti együtt vagytok? –kérdezte Thunder.
-Mi? Dehogy.... Neem.... –mondtam majd egy pillantást vetettem Joonra.
-Nem bánhatsz így egy hölggyel! –mondta Joon.
-Mi az ismerkedtünk! –mondta egy huncut mosollyal Thunder.
-Jól van srácok.... Nem értem min kaptad fel ennyire a vizet Joon. De nem törtét semmi. Szóval.... Thunder engedj el. Joon te meg állj le! Ne idegeskedj mert akkor megráncosodsz. Aszalt szilvaként nem fogsz kelleni senkinek. –mondtam mosolyogva majd leszálltam a pultról és elmentem.
-Mi van köztetek? –kérdezte Mir.
-Semmi. –mondtam.
-Akkor Joon miért jött ki tőled egy száll törölközőben? –kérdezte Mir.
-Azért mert gondolom ő is most zuhanyzott le és bejött elkérni a fog krémemet. Mert neki elfogyott a tiéteket meg nem akarta használni megkérdezés nélkül. –hazudtam.
-Tényleg így volt? –kérdezte Mir Joontól.
-Igen Mir. Mit csináltunk volna? Mi ketten utáljuk úgy egymást. –mondta Joon majd kiment a szobámból.
-Mir kimennél a szobából? Szeretnék felöltözni. –mondtam.
-Ja persze. –mondta majd kiment és becsukta az ajtót. Már felvettem a fehérneműmet majd Joon hirtelen beront. Én csak néztem, hogy odasiet hozzám. Magához ránt és hevesen elkezd csókolni. Majd végigmegy a nyakamon a kulcscsontomon majd felemel a falnak támaszt majd a melleimet kezdi csókolgatni. A fehérneműn keresztül elkezdte simogatni a nemi szervemet. Én fogtam és nem leszedtem hanem letéptem róla a felsőt. Ezen elmosolyodott és egyre hevesebben és hevesebben kezdett csókolni. Majd össze-vissza harapdálta a kezemet és a nyakamat. Persze nem olyan erősen, hogy a fogait is belém szúrja.
-Joon.... Sajnálom a felsődet. –mondtam.
-Semmi baj! Van másik.... –mondtam majd megcsókolt.
-De tudni akarom. –mosolygott.
-Az néztem, hogy olyan izgató ahogy végigfolynak a testeden víz cseppek. –mosolyogtam.
-Eunie.... –mondta majd egyszer csak azt vettem észre, hogy Joon a falnak támaszt és közben a lábammal körbe fogom a derekát. –Legszívesebben egész nap csak szeretkeznék veled.
-Máris gondoltam. –mondtam.
-Ilyen kiszámítható vagyok? –kérdezte vigyorogva.
-Csak egy kicsit. –mosolyogtam majd megcsókoltam.
-Eunie....! Joon....! Hol vagytok? –hallottam meg Mir hangját.
-Úr isten megjöttek. –mondtam majd gyorsan becsavartam magam egy törölközőbe. Majd Mir benyitott.
-Eunie! Nem tudod hol van Joon? –kérdezte Mir miközben Joon akkor jött ki a fürdőből szintén egy száll törölközőben.
-Hát... Ö... Itt van Joon. –mondtam.
-Eunie itt mi folyik? –kérdezte Mir.
-Hát.... Öm.... –kezdtem.
-Ti mit csináltatok este? –kérdezte Mir.
-Jobb ha nem tudod.... –motyogtam.
-Tessék? –kérdezte.
-Semmit. –mondtam.
-Jössz zuhanyozni? –kérdezte.
-Ohh.... nincsen kedvem.... –mondtam Majd Joon kipattant az ágyból odajött hozzám és a karjaiba kapott. Bevitt a fürdőbe. Ott állt velem és nem akart letenni.
-Tegyél le! –sikítottam.
-Nem teszlek le! –mondta majd megcsókolt.
-Na de kérlek! –nevettem.
-Na jól van. –mondta majd letette a lábamat a földre engem magához szorított. Majd megcsókolt és elengedett. Beállt a zuhany alá és megnyitotta a csapot. Abból még hideg folyt mert még nem melegedett fel a víz. Én nagy nevetésbe kezdtem.
-Joon.... –nevettem.
-Szerinted ez vicces? –kérdezte.
-Aha. –nevettem. Erre ő elfordult és zuhanyozni kezdett. –Jaj Joon nem úgy értettem. –mondtam majd bementem mellé a zuhany alá. Erre ő gyorsan megfordult és ránk húzta a zuhany kabin ajtaját.
-Most már az enyém vagy! –nevetett gonoszul.
-Hát te hülye vagy! –nevettem. Majd odabújtam hozzá és megcsókoltam.
-Te is hülye vagy. –jelentette ki.
-Én tudom, hogy az vagyok. A hülye és a szép tulajdonságok nem férnek össze egy emberben. Vagy az egyik vagy a másik. Én hülye vagyok és szép. Te pedig.... –mondtam.
-Jóóó ne beszéljél már ennyit! –vágott bele a mondatomba.
-Kösz. –mondtam majd eltoltam magamtól és hátat fordítottam neki.
-Te nem szép vagy hanem gyönyörű. –mondta majd magához húzott és a hasamat simogatta.
-Szeretlek Joon! –mondtam majd megfordultam, hozzábújtam és puszilgatni kezdtem a mellkasát.
-Én is szeretlek! –mondta mosolyogva majd eltolt magától és megcsókolt.
-Zuhanyozzunk mert ki tudja mikor érnek a haza a többiek. –mondtam majd egy kis tusfürdőt nyomott a kezembe jelzéskép, hogy én neki segítek zuhanyozni ő pedig nekem. Megráztam a fejemet majd szét dörzsöltem a mellkasán a tusfürdőt. Majd lemostam és végig a testén volt a szemem egy pillanatra sem vettem le róla a szememet. Olyan izgató volt az, hogy Joon testén végigfolynak a víz cseppek.
-Mit nézel annyira a testemen? –kérdezte.
-Huhh.... Ne tudd meg. –mosolyogtam.
-Vedd le a ruhát! Utána add ide kifizetem az összeset és haza megyünk! –mondta Joon majd letette a lábamat a földre.
-Valami rosszat tettem? –kérdeztem.
-Neeeem.... Csak aish! Alig bírok magamon uralkodni. –mondta.
-Jaaaa.... –mondtam majd levettem, a ruhát Joon kezébe nyomtam. Azt hittem utána ki is megy. De nem ment sehova. Bent maradt és megvárta amíg felöltözök. Felkaptam magamra a ruhát és kimentünk az öltözőből. Két nő volt még kint. Ők csak néztek minket. Joon gyorsan kifizette a ruháimat majd ki is viharoztunk az üzletből. Kint esett az eső. Nagyon szuper mert a felsőm pont olyan anyagból volt, hogy átlátszik az esőtől meg még jobban átlátszott. Beültem a kocsiba Joon bedobta a hátsóülésre a ruhákat majd beült a kormány mögé. Rám nézett majd elmosolyodott. Én csak értetlenül néztem rá. Az ülést egy kicsit hátrább állította majd megfogta a kezemet és magára húzott. Joon levette a bolerómat majd a felsőmet is leakarta venni. Én viszont egy kicsit tiltakoztam.
-Ne aggódj! Az ablak az olyan, hogy mi kilátunk de senki sem lát a be kocsiba. –mondta mosolyogva.
-De mégis csak kényelmesebb lenne otthon nem? –kérdeztem.
-De otthon ott vannak a többiek is. Akármikor benyithatnak ránk. –mondta.
-Nem baj. –mondtam majd felhúztam Joon felsőjét és végigcsókoltam a testét. Éreztem, hogy már magán és a nadrágjában sem bír uralkodni. Kigomboltam majd lehúztam a cipzárját a nadrágjának és benyúltam. Éreztem, hogy Joon férfiassága nagyon merev. Biztosan nagyon kényelmetlen lehet neki. Így kivettem a kezemet a nadrágjából visszagomboltam és visszaciprároztam majd visszaültem a helyemre.
-Indulhatunk? –kérdezte Joon miközben visszaállította az ülését.
-Igen. –mondtam majd elindultunk. Amikor hazaértünk nem volt otthon senki sem. Mir írt egy SMS-t még korábban, hogy „A J.Tune-nál van egy buli oda elmentünk a srácokkal! Az ügynökségnél fogunk aludni. Szóval otthon ne számíts rám. Pusz: Mir öcsikéd.”. Pont jó. Én ezen csak vigyorogtam.
-Mi az? –kérdezte Joon.
-Csak mi ketten leszünk egész éjszaka a házban. –vigyorogtam.
-Miért? –kérdezte.
-A többiek elmentek valami J. Tune-os buliba és az ügynökségnél alszanak ma. –mondtam.
-Menjünk be az üzletbe. –mondtam. Majd bementünk Joon nem szólt hozzám egyáltalán. Megfogtam vagy 10 ruhát bevittem. Joont leültettem a kanapéra és megkértem, hogy mondjon véleményt. Mindegyikre azt mondta, hogy jó. Ezzel nagyon sokat segített. Már az utolsó ruhával bénáskodtam annak is a cipzárjával amikor valaki összehúzta. Velem szemben egy tükör volt belenéztem és Joon volt az. Ő is felnézett és halványan elmosolyodott.
-Eunie.... Te szeretsz engem? –kérdezte szomorúan.
-Nem tudom. –mondtam.
-Ezt nem tudni kell hanem érezni! –mondta még mindig szomorúan majd megfogta a kezemet és a mellkasára tette. Olyan érzésem lett akkor mintha Joon teste vonzana magához. Egy lépéssel közelebb mentem hozzá de ő hátrább lépett.
-Joon ne menj hátrább maradj egy helyben. Ne mozdulj! –mondtam majd egyre közelebb mentem hozzá. Amikor odaértem hozzá lábujj hegyre álltam, átöleltem a nyakát és magamhoz húztam majd megcsókoltam.
-Tehát szeretsz. –mondta majd mégjobban magához húzott.
-Ha nem vetetted be valamelyik vámpíros erődet akkor igen. –mondtam mosolyogva.
-Ohh.... Eunie! –ziháltam majd felemelt a lábamat a dereka köré fontam és úgy csókoltam. Joon a tükörnek támasztott.
-Ohh.... Joon! –nyögtem fel halkan.
-Eunie ne csináld már! –mondta Joon majd utánam jött.
-Nem érdekelsz! –mondtam.
-Várj már! –mondta majd megfogta a kezemet.
-Hagyj békén! –mondtam majd megpróbáltam kivenni a kezemet a szorításából de reménytelen túl erős hozzám képest.
-Eunie.... – kezdte suttogva majd magához húzott majd megcsókolt.
-Eressz el! –zokogtam miközben Joon mellkasát ütögettem. De nem engedett.
-Ha elengedlek maradj velem. Kérlek! –kérlelt lágy hangon.
-Jó. Csak eressz el. –zokogtam. Majd Joon elengedett.
-Maradj velem. Kérlek! –ismételte meg. Joon még mindig nagyon közel volt hozzám. Eltoltam magamtól és egy lépés távolság lett közöttünk.
-Miért csókoltál meg? –kérdeztem majd arcon ütöttem.
-Mert szeretlek! –mondta Joon.
-Tessék? –kérdeztem ledöbbenve.
-Szeretlek Eunie. –ismételte meg. –De ezt délelőtt is elmondtam.
-Jól van. De akkor nem arra koncentráltam, hogy mit is mondasz. –mondtam.
-Te nem szeretsz ugye? –kérdezte.
-Ne nagyon pihengélj a kanapén! –mondta Joon.
-Miért? –kérdeztem.
-Mert kényelmetlen. Miért nem mész fel a szobádba? –kérdezte.
-Azért mert veletek megyek! Mir mondta. –mondtam majd elhúztam a számat és felálltam.
-Na már lent is vagy Euinie? –kérdezte Mir.
-Mint látod igen. –mondtam mosolyogva.
-A többiek? –kérdezte Joon.
-Nem jönnek és már nekem sincs olyan nagy kedvem. –mondta Mir majd rám nézett.
-Ohh.... Mir utállak! Már vásárlós kedvemben voltam. –mondtam majd elindultam a lépcső felé.
-Majd én elviszlek! –mondta Joon.
-Mir? –kérdeztem miközben megfordultam.
-Na jó.... vigyed! De vigyázz rá! Ja és épségben hozd haza. –mondta Mir.
-Jó vigyázok rá! –mondta Joon.
-Juj imádlak Mir! Az én öcsikém! –nevettem.
-Jó vásárlást! –mondta Mir majd átölelt.
-Okés Szia! –mondtam. Majd elindultunk. Joon vezetett és meg csak némán ültem mellett. Teljesen az ajtóhoz húzódtam mert nem lehet tudni mikor jön rá az 5 perc és bánt újra.
-Félsz tőlem? –kérdezte.
-Nem.... –mondtam de a mondatom végén elcsuklott a hangom.
-Jajj mondj egy jobb hazugságot! –nevetett halkan. Erre nem mondtam semmit. –Ne félj már tőlem. Nem bántlak!
-Nem félek! Amúgy meg valahogy nem érdekel, hogy bántassz-e vagy sem! –mondtam bunkón majd kinéztem az ablakon.
-Nem, hogy örülnél, hogy legalább velem lehetsz! –mondta ő is bunkózva majd megálltunk a kocsival. Körbe néztem és láttam, hogy már megérkeztünk az egyik bolthoz.
-Nem csak körülötted forog a világ! –mondtam flegmán majd kiszálltam a kocsiból, becsaptam magam mögött az ajtót és elindultam az ellenkező irányba. Nem láttam senkit az utcán. A telefonomra pillantottam és láttam, hogy fél 12 van. Na ezért nincs senki az utcán. Az emberek ilyenkor alszanak.
-Amint lemegy a Nap hazamegyek veled és elhozzuk a ruháidat. -mondta Mir.
-De miért? -kérdeztem.
-Itt fogsz velünk lakni. Csak addig amíg nem tudom biztosra, hogy egyedül is boldogulsz a világban vámpírként. Senki sem szeretné ha lelepleznél minket. Mert akkor el kell innen mennünk. -mondta.
-Azért ilyen hülye nem vagyok. De hol fogok aludni? -kérdeztem.
-Eunie ez a legkisebb gondunk. Amúgy meg ott van 4 srác plusz mellettem üres hely meg még 2 üres szobánk is van. -mondta Mir mosolyogva.
-Jól van. -mosolyogtam én is.
-Na menjünk mert már lement a Nap. -mondta Mir majd elindultunk. Nem volt valami sok ruhám így belefért egy bőröndbe. Majd visszamentünk Mirék házába.
-Olyan fáradt vagyok. -mondtam.
-Akkor menjél fel a szobádba zuhanyozz le aztán egy kicsit feküdj be az ágyadba. 1 óra múlva itt várlak lent. -mondta Mir vigyorogva.
-Miért? -kérdeztem.
-Mert a srácokkal elmegyünk veszünk magunknak valamit és láttam, hogy mennyi ruhád van így jössz velünk és veszünk valami ruhát neked is. -mosolygott.
-De Mir.... Nem kell. Nekem elég ennyi is. -mondtam.
-Nem! Velünk jössz és kész. -mondta Mir majd felment a szobájába. Én megvakartam a fejemet, vettem egy mély levegőt és felvittem a bőröndömet. Kipakoltam és elmentem zuhanyozni. Kész lettem és kiválasztottam a ruháim közül, hogy mit vegyek fel. Egy fehét cső szárú nadrágot, egy fekete platformos cipőt, egy rózsaszínű hosszú ujjú, garbós felsőt és egy fekete bolerót vettem ki a szekrényből. Elkaptam magamra a ruhát. Öltözés közben az jutott eszembe, hogy vámpír vagyok. Még mindig nem tudom elhinni ezt. Majd lementem és még nem volt senki sem lent, egy kicsit ledőltem a kanapéra.
-Na te olyan vagy, mint G.O, Thunder, SeungHo, Joon és én. Mi pedig vámpírok vagyunk. De nem vagyunk "rosszak". Mert nem ölünk embereket. A legtöbbször a kórházakból viszünk el párat tasak vért vagy állatokkal táplálkozunk. -közölte velem Mir. Totál ledöbbentem. Vámpír? Én? Miért pont én? Hogyan lettem ez?
-Vámpír? Én? Miért pont én? Hogyan lettem ez? -tettem fel a kérdéseimet.
-Igen vámpír. Csak úgy véletlenül lettél az. Amikor tudod pár nappal ez előtt azt hitted, hogy valaki követ minket amikor haza fele kísértelek. Akkor tényleg követett valaki. Az a valaki pedig Joon volt az. Ő akkor megharapott téged. Ezért volt tegnap bekötve a nyakad. Csak hamarabb változtál át, mint arra számítottunk. -mondta Mir.
-Ohh....Értetlek! -mondtam ingerülten majd Joon felállt mellőlem.
-Jól van. Ez könnyebben ment, mint gondoltam. -mondta Mir.
-Joon te ne menj sehova! -mondta már-már idegesen.
-Mi az? -kérdezte.
-Gyere velem! -mondtam majd megfogtam a kezét. -Ez a te szobád? -kérdeztem majd az egyik szobára mutattam.
-Nem! Az enyém a folyosó végén van. -mondta. Bementünk a szobájába. Joont lelöktem az ágyra majd bezártam az ajtót.
-Mi a bajod van velem? -kérdeztem miközben leültem az ágyra.
-Semmi. -mondta.
-Ohh komolyan? Akkor mi volt az a megjegyzés, hogy jobb ízlésed van? Nem tartasz elég jónak? -kérdeztem majd közelebb másztam hozzá.
-De nagyon jó vagy! -mondta Joon.
-Aha.... Persze.... Most már ezt mondod. -mondtam majd közelebb hajoltam hozzá és megcsókoltam. Joon magához húzott és úgy csókolt tovább. Majd hirtelen átfordultunk és én kerültem alulra. Joon egy kicsit elhúzódott tőlem majd újra átfordultunk. Én felhúztam a felsőjét és a hasát kezdtem el csókolgatni.
-Csak azért mondtam mert amikor legelőször láttalak meg már akkor beléd szerettem. De viszont ezt a többiek nem tudhatják meg! -mondta.
-Ezt komolyan mondod? -kérdeztem ledöbbenve.
-Igen! -mondta.
-Jól van. -mondtam. Majd lemásztam a róla. Joon felállt és megigazította a ruháját és a haját is. Én is megigazítottam a ruhámat és a hajamat is. Joon kiment én pedig bent maradtam befonni a hajamat. Majd bejött Mir.
-Mi történt? -kérdezte.
-Csak beszélgettünk. -mondtam.
Amikor felkeltem akkor úgy éreztem mintha meghaltam volna. Felültem de olyan erőtlen voltam, hogy inkább visszazuhantam az ágyba. Körbe néztem és láttam, hogy senki sincsen a szobában. Végre! Egyedül vagyok. Balra fordítottam a fejemet és láttam, hogy egy kicsit nyitva van az ajtó. Kinéztem és Joont pillantottam meg ahogy Mirrel és még 3 sráccal beszélget. Egy kicsit hallgatóztam. Tudom nem szabad de annyira kíváncsi voltam miről is beszélgetnek.
-Miért esett össze? -kérdezte az egyik srác.
-Nem tudom. -mondta Joon.
-Miért csókoltad meg? -kérdezte Mir.
-Nem tudom.... Olyan fura érzés támadt bennem amikor közelebb mentem hozzá. -válaszolta Joon.
-Szerelmes vagy? -kérdezte az egyik.
-Mi? Én szerelmes? Nem vagyok az. Nekem jobb az ízlésem. Pont egy emberbe? -kérdezte Joon. Ez a válasza nagyon mélyen érintett. Felkeltem mert már sokkal jobban éreztem magam. Találtam egy ruhát, egy cipőt és mellette egy cetlit. Amin ez állt: "Ez a tied Eunie! Vedd fel! Mir.". Felvettem és a ruha nagyon szépen simult a testemre. Kiadta a női idomaimat. Kék színű volt amit én nagyon imádok! A melleimnél egy kicsit mély vágású de nem olyan vészes. Nekem nagyon megtetszett a ruha. Megnéztem magam a tükörbe és úgy láttam, hogy egy kicsit merész ruha de rajtam nagyon jól áll. Felvettem a cipőt is. Az egy platformos cipő volt. Ugyan olyan színű, mint a ruha.
-Már nem hiszem, hogy ember lenne. -mondta Mir.
-Ezért esett össze? -kérdezte az egyik.
-Szerintem igen. -mondta Mir. Majd kiléptem a szobából.
-Sziasztok srácok! -mondtam mosolyogva.
-Szia Euinie. Látom felvetted a ruhát. -mosolygott Mir miközben odajött hozzám és átölelt.
-Igen! Nagyon szépen köszönöm. Annyira tetszik. Imádlak! -mondtam majd egy puszit nyomtam az arcára.
-Jaa amúgy bemutatlak nekik. Ők itt a csapat társaim mert bandában énekelgetek. Ő itt Yang SeungHo vezetőnk, de csak SeungHo. Ő Jung Byung Hee de csak G.O. Ő itt Park Sang Hyun, de csak Thunder. Őt meg már ismered. Lee Changsun, de csak Joon. -mondta Mir mosolyogva.
-Okés. Én Go Eun Ah vagyok. Mir nővére és színésznő. -mosolyogtam.
-Jobban vagy már? -kérdezte G.O.
-Egy kicsit olyan érzésem van mintha meghaltam volna. De még soha nem éreztem ilyen jól magam. -mondtam mosolyogva.
-Mintha meghaltál volna? -kérdezte SeungHo miközben Mirre majd Joonra nézett.
-Igen. -mondtam. Mir megfogta a kezemet majd kikerekedett szemekkel rám nézett.
-Jajj csak ezt ne! -mondta elkenődve.
-Mi a baj? -kérdeztem.
-Ő is? -kérdezte Thunder.
-Igen! -mondta Mir.
-Most mi van? Mondjátok már el nekem is. -mondtam.
-Ülj le. -mondta Mir.
-Okés. -mondtam majd leültem a kanapéra Joon mellé.
-Gyere vissza! –kiabálta Joon is. Inkább csak kerestem a kijárati ajtót. Joon utánam rohant megragadta a kezemet majd visszaráncigált a szobába ahol voltunk. Mire visszaértünk 3 srác volt bent. Joon lelökött az ágyra. Én szerencsésen a bal oldalamra estem és az ágy melletti éjjeli szekrénybe vertem a sebemet és elkezdett vérezni. Én már csak azt vettem észre, hogy mindegyik srác a sebemet nézi. Majd megérkezett Mir.
-Sziasztok! Itt mi történt? –kérdezte. Majd ő is a sebemre nézett. A kötés már tiszta vér volt. –Eunie! Gyere. –mondta nyugodtan majd kitartotta a kezét. Odamentem megfogtam a kezét majd Mir gyorsan berohant velem a fürdőbe. Levette a kötésemet.
-Nagyon vérzik? –kérdeztem.
-Már nem is vérzik. De ez, hogy történt? –kérdezte.
-Hát úgy, hogy amikor Joon bejött akkor tudod hátra estem és akkor még nem vérzett annyira majd csak később. –hazudtam.
-Eunie az igazat! Mit csinált veled Joon? –kérdezte idegesen. Miért nem mondom el, hogy mi az igazság? Most bosszút állhatnék Joonnon. De nem merek. Olyan jó érzés volt, hogy olyan közel volt hozzám. Az a csók.... Ohh az a csók olyan gyönyörű volt. De nem! El kell mondanom az igazat a testvéremnek. De nem akarom, hogy újra veszekedjenek.
-Nem! Nem mondom el az igazságot mert akkor megint veszekednél Joonnal és én nem akarom, hogy veszekedjetek! –mondtam.
-Nem fogunk. -mondta Mir.
-Jó. Úgy volt, hogy miután elmentél Joonnal egy kicsit összevesztünk, hogy mind a ketten idegesítjük egymást. Aztán egy másodperc alatt ott volt az ágyon. Majd közelebb hajol hozzám megcsókolt. Majd egy srác jött be. Joon ekkor leszállt rólam én meg elrohantam és a kijáratot kerestem. A srác aki bejött utánam szólt, hogy menjek vissza de nem mentem vissza. Erre Joon utánam jött és visszaráncigált a szobába. Akkor már 3 srác volt ott a bunkón kívül. Majd lelökött az ágyra és bevertem a nyakamat az éjjeli szekrény sarkába. -mondtam el a teljes igazságot.
-Ennyi? -kérdezte ingerülten.
-Igen. -mondtam.
-Jó. -mondta majd kiment a fürdőből.
-De.... Mir várj már meg! -mondtam.
-Minek? -kérdezte majd bement a szobába.
-Mir.... -mondtam.
-Joon! -szólt idegesen Mir.
-Mi az? -kérdezte Joon. Majd Mir odament hozzá és megfogta Joon felsőjét.
-Mir hagyd abba. -mondtam. Nem láttam benne a hajlandóságot így megfogtam a kezét.
-Te ne avatkozz bele! -parancsolta Mir.
-Mir! Engedd el! Most! Vagy különben itt hagylak és soha többé nem fogod látni a nővérkéd! Állj le! -mondtam. Majd Mir elengedte Joont.
-Eunienak köszönd, hogy még élsz! -mondta Mir.
-Mi? Hogy még él? Ez mi volt? -kérdeztem.
-Hagyjuk. -mondta Mir majd magához ölelt.
-Hát jó.... Nem szeretlek amikor ilyen vagy. -mondtam erőtlenül. Hirtelen olyan erőtlen lettem.
-Eunie jól vagy? -kérdezte Mir.
-Nem.... -mondtam erőtlenül. Majd Mir karjaiba estem.
-Valami probléma van? –kérdezte.
-Igen! –mondtam.
-Mi az? –kérdezte.
-Te vagy a problémám! –mondtam.
-Nekem meg te! Olyan idegesítő vagy! –mondtam.
-Akkor ez kölcsönös érzés! –mondtam bunkón. Majd Joon egy másodperc alatt ott termett az ágyon. Ettől megijedtem és elhúzódtam tőlem.
-Most van valami problémád? –kérdezte.
-Még mindig te. –mondtam. Majd egyre közelebb hajolt hozzám Joon. Megragadta a kezemet majd magához húzott.
-Most? –kérdezte egy huncut mosollyal.
-Hagyj békén! –mondtam.
-Neeem ilyen könnyű engem lerázni! –mondtam majd megcsókolt. Az ajka égette az enyémet. Majd csókolt egyre lejjebb. Majd adott egy puszit a sebemre és átment a nyakam másik oldalára. Elseperte a hajamat majd megnyalta a nyakamat.
-Te meg akarsz ölni? –kérdeztem.
-Nem csak egy kicsit szórakozok veled amíg nincs itt a tesókád, hogy megvédjen. –mondta majd újra az ajkamhoz tért vissza. Én már feküdtem az ágyon. Joon pedig felettem támaszkodott és úgy csókolt.
-Joon te mit művelsz? –kérdezte egy ismeretlen hang. Joon felnézett majd lemászott rólam.
-Na végre! –mondtam majd felültem és kirohantam a szobából.
-Héééé! Maradj itt amíg Mir nem jön vissza! –kiabálta utánam a srác aki megmentett Joontól.
Amikor felkeltem akkor egyből körbe néztem. A hely nem volt egyáltalán ismerős. A szoba levendula lila színű volt. Az ágy amin feküdtem az fehér volt az oldala pedig fa volt. Viszont nagyon puha volt és kényelmes. Az ággyal szemben egy tévé volt. Az ágy mellett jobb oldalon egy levendula lila bőr kanapé. A bal oldalon pedig egy nagy tükör. Felültem az ágyon és meg láttam a tükörben, hogy a nyakam be van kötve. Azt hittem, hogy ezt az egészet csak álmodtam. Felálltam az ágyról és odatántorogtam az ajtóhoz. De megálltam mert kiabálást hallottam.
-De Joon, hogy lehettél ilyen hülye? Nem láttad, hogy előtte vele voltam? –kérdezte idegesen Mir.
-De én honnan tudjam, hogy ő pont a nővéred? –kérdezte idegesen.
-Gondolhattad volna. –mondta Mir idegesen.
-Várj! –mondta idegesen.
-Joon! Hova mész? –kérdezte Mir idegesen. Erre a srác akivel Mir az előbb veszekedett beront a szobába. Olyan nagy lendülettel, hogy én hátra estem.
-Te meg mit hallgatózol? –kérdezte idegesen.
-Én csak.... –kezdtem.
-Joon állj le! Hagyd békén a nővéremet! Nem csinált semmit. Csak felkelt és ki szeretett volna jönni de nem akarta megzavarni a beszélgetésünket. –mondta Mir.
-Beszélgetés? –kérdeztem. –Ez nem beszélgetés volt.
-Mi a bajod van? –kérdezte Joon.
-Hagyj békén! –mondtam.
-Én most elmegyek a boltba. Eunie kérsz valamit? –kérdezte Mir.
-Kösz nem. Csak haza akarok menni! –hisztiztem.
-Majd ha jobban leszel. Sziasztok! –mondta Mir majd kiment az ajtón. Én a földön ültem. Joon odajött hozzám kezeibe kapott még mielőtt tiltakozni tudtam volna és letett vagyis ledobott az ágyra.
-Kösz! Jobban nem tudtál volna ledobni az ágyra? –kérdeztem bunkón.
