28. fejezet: Sajnálom!

-Miért hívtál fel? –kérdezte.
-Csak szeretném megbeszélni veled ezt az egészet. –mondtam miközben a földet fürkésztem.
-Mit kell ezen megbeszélni? Ja és Tri barátodat, hogy, hogy nem hoztad? –kérdezte flegmán.
-Joon! Kérlek! Csak adj 10 percet aztán kit érdekel én felőlem meg is ölhetsz! –mondtam.
-Tudod jól, hogy soha sem bántanálak. –mondtam majd megfogta az államat és felemelte a fejemet.
-Ne! –mondtam majd elfordítottam a fejem.
-Miért ne? –kérdezte.
-Én nem olyan vagyok, mint amikor együtt voltunk. Sokat változtam. –mondtam.
-Miben? Ugyan olyan szép vagy. –mondta.
-A szemem színe más. Nem aranybarna hanem élénk piros. Meg képességeim vannak. –mondtam.
-Ja persze én meg ember vagyok! –mondta majd felnéztem.
-A szememet nem hiszed el? –kérdeztem.
-Úristen tényleg. De a képességeidet nem hiszem el. –mondta.
-Ha úgy gondolom akár mikor megcsinálhatom azt, hogy megutálj vagy éppenséggel belém szeress. Ja és tudom mire gondolsz. Szóval vigyázz a gondolataiddal. –mondtam mosolyogva.
-Akkor most mire gondolok? –kérdezte mosolyogva. Amikor meghallottam gondolatát elnevettem magam.
-Szeretkezni nem fogok. Még hozzá az utcán. –mondtam mosolyogva.
-Honnan tudtad? –kérdezte.
-Vigyázz mire gondolsz Joon! –mosolyogtam.
-Miért hívtál ide? –kérdezte.
-Azért is, hogy ezt elmondjam meg azért is, hogy bocsánatot kérjek tőled. –mondtam majd lehajtottam a fejemet.

-Szóval bocsánatot akarsz kérni. Sok sikert, hogy meggyőzz! –mosolygott. Közelebb mentem hozzá majd végighúztam a kezemet a testén és az övnél megálltam. Odahajoltam hozzá. Ajkaink majdnem összeértek.
-Nagyon, nagyon sajnálom ami történt. Teljesen elveszítettem a fejem. Bántani sem akartalak. Sajnálom! Szeretnék bocsánatot kérni mindenért. –mondtam.
-Bizonyítsd be, hogy megbántad. –mosolygott.
-Egy ilyen tökéletes vámpír pasinak olyan nehéz ellenállni. –mondtam majd lassan ajkához érintettem ajkaimat. Joon megfogta a derekamat és magához húzott.