-De miért? -kérdeztem.
-Itt fogsz velünk lakni. Csak addig amíg nem tudom biztosra, hogy egyedül is boldogulsz a világban vámpírként. Senki sem szeretné ha lelepleznél minket. Mert akkor el kell innen mennünk. -mondta.
-Azért ilyen hülye nem vagyok. De hol fogok aludni? -kérdeztem.
-Eunie ez a legkisebb gondunk. Amúgy meg ott van 4 srác plusz mellettem üres hely meg még 2 üres szobánk is van. -mondta Mir mosolyogva.
-Jól van. -mosolyogtam én is.
-Na menjünk mert már lement a Nap. -mondta Mir majd elindultunk. Nem volt valami sok ruhám így belefért egy bőröndbe. Majd visszamentünk Mirék házába.
-Olyan fáradt vagyok. -mondtam.
-Akkor menjél fel a szobádba zuhanyozz le aztán egy kicsit feküdj be az ágyadba. 1 óra múlva itt várlak lent. -mondta Mir vigyorogva.
-Miért? -kérdeztem.
-Mert a srácokkal elmegyünk veszünk magunknak valamit és láttam, hogy mennyi ruhád van így jössz velünk és veszünk valami ruhát neked is. -mosolygott.
-De Mir.... Nem kell. Nekem elég ennyi is. -mondtam.
-Nem! Velünk jössz és kész. -mondta Mir majd felment a szobájába. Én megvakartam a fejemet, vettem egy mély levegőt és felvittem a bőröndömet. Kipakoltam és elmentem zuhanyozni. Kész lettem és kiválasztottam a ruháim közül, hogy mit vegyek fel. Egy fehét cső szárú nadrágot, egy fekete platformos cipőt, egy rózsaszínű hosszú ujjú, garbós felsőt és egy fekete bolerót vettem ki a szekrényből. Elkaptam magamra a ruhát. Öltözés közben az jutott eszembe, hogy vámpír vagyok. Még mindig nem tudom elhinni ezt. Majd lementem és még nem volt senki sem lent, egy kicsit ledőltem a kanapéra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése