A férfi ott volt a megbeszélt helyen. Joonnal odamentünk hozzá. Megfordult majd meglepetten nézett rám.
-Nem megmondtam, hogy egyedül jöjjön? –kérdezte.
-Joon. Menj haza! –mondtam.
-Nem! Veled maradok! –fogta meg a kezemet.
-Oh.... Önök együtt vannak? –kérdezte.
-Igen. –mondtam.
-Így még jobb. –mondta.
-Miért hívta ide? –kérdezte Joon.
-Lenne egy elintézni való dolog. Tudom, hogy ön vámpír én is az vagyok de nagy szükségem van magára Eun. –mondta.
-Mi lenne az? –kérdeztem.
-A főnököm nem akar nekem fizetni már fél éve és nem tudom eltartani a családomat. Egy kicsit meg kellene ijeszteni de nem megölni. De engem hamar felismerne még maszkban is. –mondta.
-Csak ennyi? –kérdeztem.
-Meg van a házában egy aktatáska. Abban van a pénzem. El kellene hozni nekem. –mondta. –Elvállalja?
-Elvállaljuk! –mondta Joon.
-Mikorra kell? –kérdeztem.
-Holnapra, de még jobb ha ma estére megszerzik. –mondta.
-Akkor mi most megyünk. –mondtam.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése