25. fejezet: Ismeretlen vagy még sem?

Miután kiszálltam a kocsiból Tri leparkolt a kocsival én pedig vártam. Visszaért hozzám majd elment mellettem én megfordultam és neki mentem valakinek. Nagyon nagy szerencsémre a táskámból minden kiesett a szemüvegem, az irataim, a telefonom és minden ami még benne volt.
-Fenébe! –motyogtam. Az illető akinek neki mentem lehajolt és segített összeszedni a cuccaimat. Majd az utolsó tárgyért a rúzsomért mind a ketten nyúltunk és megérintettük egymás kezét én gyorsan el kaptam és felálltam. Az illető is felvette a földről a rúzsomat majd ő is felállt. Nem adtól kaptam el a kezem mert hozzá értem az övéhez. Hanem olyan hideg volt, mint az enyém.
-Parancsoljon! Elnézést, hogy ilyen figyelmetlen voltam és önnek mentem. Sajnálom! –mondta udvariasan. A hangja nagyon ismerős volt. De nem tudom miért. Nem néztem fel mert akkor tuti lebukok, hogy nem ember vagyok.
-Joon! Jössz már? –kérdezte egy szintén ismerős hang.
-Ah itt vagy! –lépett odahozzám Tri. Ekkor felnéztem és 5 srác állt velem szemben mellettem pedig Tri. Gyors léptekkel elindultam.
-Tri! Gyere! –szóltam vissza.
-Eunie.... Miért sietsz ennyire? –kérdezte.
-Minie repülője már régen leszállt. Nem láttad előre? –kérdeztem.
-Nem. Én mást láttam. –mondta. Miniet végül megtaláltuk. Majd elindultunk haza. Egész úton nem tudtam semmire se gondolni csak arra az 5 srácra meg Tri látomására amit még mindig nem mondott el. Vajon az az 5 srác is vámpír? Amint haza értünk Minie felvitte a cuccát én pedig Trit beráncigáltam a szobámba.