-Miért? –kérdeztem.
-Mert kényelmetlen. Miért nem mész fel a szobádba? –kérdezte.
-Azért mert veletek megyek! Mir mondta. –mondtam majd elhúztam a számat és felálltam.
-Na már lent is vagy Euinie? –kérdezte Mir.
-Mint látod igen. –mondtam mosolyogva.
-A többiek? –kérdezte Joon.
-Nem jönnek és már nekem sincs olyan nagy kedvem. –mondta Mir majd rám nézett.
-Ohh.... Mir utállak! Már vásárlós kedvemben voltam. –mondtam majd elindultam a lépcső felé.
-Majd én elviszlek! –mondta Joon.
-Mir? –kérdeztem miközben megfordultam.
-Na jó.... vigyed! De vigyázz rá! Ja és épségben hozd haza. –mondta Mir.
-Jó vigyázok rá! –mondta Joon.
-Juj imádlak Mir! Az én öcsikém! –nevettem.
-Jó vásárlást! –mondta Mir majd átölelt.
-Okés Szia! –mondtam. Majd elindultunk. Joon vezetett és meg csak némán ültem mellett. Teljesen az ajtóhoz húzódtam mert nem lehet tudni mikor jön rá az 5 perc és bánt újra.
-Félsz tőlem? –kérdezte.
-Nem.... –mondtam de a mondatom végén elcsuklott a hangom.
-Jajj mondj egy jobb hazugságot! –nevetett halkan. Erre nem mondtam semmit. –Ne félj már tőlem. Nem bántlak!
-Nem félek! Amúgy meg valahogy nem érdekel, hogy bántassz-e vagy sem! –mondtam bunkón majd kinéztem az ablakon.
-Nem, hogy örülnél, hogy legalább velem lehetsz! –mondta ő is bunkózva majd megálltunk a kocsival. Körbe néztem és láttam, hogy már megérkeztünk az egyik bolthoz.
-Nem csak körülötted forog a világ! –mondtam flegmán majd kiszálltam a kocsiból, becsaptam magam mögött az ajtót és elindultam az ellenkező irányba. Nem láttam senkit az utcán. A telefonomra pillantottam és láttam, hogy fél 12 van. Na ezért nincs senki az utcán. Az emberek ilyenkor alszanak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése