-Eunie ne csináld már! –mondta Joon majd utánam jött.
-Nem érdekelsz! –mondtam.
-Várj már! –mondta majd megfogta a kezemet.
-Hagyj békén! –mondtam majd megpróbáltam kivenni a kezemet a szorításából de reménytelen túl erős hozzám képest.
-Eunie.... – kezdte suttogva majd magához húzott majd megcsókolt.
-Eressz el! –zokogtam miközben Joon mellkasát ütögettem. De nem engedett.
-Ha elengedlek maradj velem. Kérlek! –kérlelt lágy hangon.
-Jó. Csak eressz el. –zokogtam. Majd Joon elengedett.
-Maradj velem. Kérlek! –ismételte meg. Joon még mindig nagyon közel volt hozzám. Eltoltam magamtól és egy lépés távolság lett közöttünk.
-Miért csókoltál meg? –kérdeztem majd arcon ütöttem.
-Mert szeretlek! –mondta Joon.
-Tessék? –kérdeztem ledöbbenve.
-Szeretlek Eunie. –ismételte meg. –De ezt délelőtt is elmondtam.
-Jól van. De akkor nem arra koncentráltam, hogy mit is mondasz. –mondtam.
-Te nem szeretsz ugye? –kérdezte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése