-Vámpír? Én? Miért pont én? Hogyan lettem ez? -tettem fel a kérdéseimet.
-Igen vámpír. Csak úgy véletlenül lettél az. Amikor tudod pár nappal ez előtt azt hitted, hogy valaki követ minket amikor haza fele kísértelek. Akkor tényleg követett valaki. Az a valaki pedig Joon volt az. Ő akkor megharapott téged. Ezért volt tegnap bekötve a nyakad. Csak hamarabb változtál át, mint arra számítottunk. -mondta Mir.
-Ohh....Értetlek! -mondtam ingerülten majd Joon felállt mellőlem.
-Jól van. Ez könnyebben ment, mint gondoltam. -mondta Mir.
-Joon te ne menj sehova! -mondta már-már idegesen.
-Mi az? -kérdezte.
-Gyere velem! -mondtam majd megfogtam a kezét. -Ez a te szobád? -kérdeztem majd az egyik szobára mutattam.
-Nem! Az enyém a folyosó végén van. -mondta. Bementünk a szobájába. Joont lelöktem az ágyra majd bezártam az ajtót.
-Mi a bajod van velem? -kérdeztem miközben leültem az ágyra.
-Semmi. -mondta.
-Ohh komolyan? Akkor mi volt az a megjegyzés, hogy jobb ízlésed van? Nem tartasz elég jónak? -kérdeztem majd közelebb másztam hozzá.
-De nagyon jó vagy! -mondta Joon.
-Aha.... Persze.... Most már ezt mondod. -mondtam majd közelebb hajoltam hozzá és megcsókoltam. Joon magához húzott és úgy csókolt tovább. Majd hirtelen átfordultunk és én kerültem alulra. Joon egy kicsit elhúzódott tőlem majd újra átfordultunk. Én felhúztam a felsőjét és a hasát kezdtem el csókolgatni.
-Csak azért mondtam mert amikor legelőször láttalak meg már akkor beléd szerettem. De viszont ezt a többiek nem tudhatják meg! -mondta.
-Ezt komolyan mondod? -kérdeztem ledöbbenve.
-Igen! -mondta.
-Jól van. -mondtam. Majd lemásztam a róla. Joon felállt és megigazította a ruháját és a haját is. Én is megigazítottam a ruhámat és a hajamat is. Joon kiment én pedig bent maradtam befonni a hajamat. Majd bejött Mir.
-Mi történt? -kérdezte.
-Csak beszélgettünk. -mondtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése