-Olyan jó voltál az este. Lehetne ilyen több is. –jelentette ki Joon.
-Komolyan? –kérdeztem.
-Komolyan.... –mondtam majd megfogta a fenekemet.
-Oh.... Hagyj öltözzek fel. –mondtam majd joon kiment a szobámból. Először alaposan körbe nézett majd kiosont a szobámból. Én csak mosolyogva ráztam a fejem. Majd kivettem valami ruhát. Egy nagyon mini, barna, kockás szoknyát, egy fehér inget, egy barna kockás nyakkendőt és egy magassarkút vettem fel. Nem tudom mit szólnak hozzá a többiek de kit érdekel. Most ilyen ruhához van kedvem. Majd kimentem a szobámból. Lementem a lépcsőn és egyből a nappaliba vettem az irányt. A kanapén ült Mir, mellette Thunder vele szemben pedig Joon ült a földön. Én leültem az öcsikém mellé és csak figyeltem, hogy miről beszélgetnek. Joon viszont egész idő alatt engem nézett. Majd felálltam és bementem a konyhába. Felültem a konyha pultra és csak ott ültem és töprengtem. Egyszer csak Thunder odajön hozzám megfogja lábamat és magához húz.
-Eunie! –mondta majd egy haj tincsemet a fülem mögé sepert. Én egy kicsit zavarba lettem így lehajtottam a fejem. Thunder válla felett láttam, hogy Joon végig minket néz és nem sok kell ahhoz, hogy idejöjjön és jelenetet rendezzen.-Thunder.... Olyan jól áll neked ez a rózsaszín haj. Olyan vad mégis szelíd. –mosolyogtam majd beletúrtam a hajába. Erre Thunder még jobban magához húzott.
-Thunder! –kiabált oda Joon.
-Mi az? –kérdezte Thunder.
-Még is mit képzelsz? –kérdezte Joon.
-Mit csináltam? Vagy ti együtt vagytok? –kérdezte Thunder.
-Mi? Dehogy.... Neem.... –mondtam majd egy pillantást vetettem Joonra.
-Nem bánhatsz így egy hölggyel! –mondta Joon.
-Mi az ismerkedtünk! –mondta egy huncut mosollyal Thunder.
-Jól van srácok.... Nem értem min kaptad fel ennyire a vizet Joon. De nem törtét semmi. Szóval.... Thunder engedj el. Joon te meg állj le! Ne idegeskedj mert akkor megráncosodsz. Aszalt szilvaként nem fogsz kelleni senkinek. –mondtam mosolyogva majd leszálltam a pultról és elmentem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése