5. fejezet: Az igazat!

-Gyere vissza! –kiabálta Joon is. Inkább csak kerestem a kijárati ajtót. Joon utánam rohant megragadta a kezemet majd visszaráncigált a szobába ahol voltunk. Mire visszaértünk 3 srác volt bent. Joon lelökött az ágyra. Én szerencsésen a bal oldalamra estem és az ágy melletti éjjeli szekrénybe vertem a sebemet és elkezdett vérezni. Én már csak azt vettem észre, hogy mindegyik srác a sebemet nézi. Majd megérkezett Mir.
-Sziasztok! Itt mi történt? –kérdezte. Majd ő is a sebemre nézett. A kötés már tiszta vér volt. –Eunie! Gyere. –mondta nyugodtan majd kitartotta a kezét. Odamentem megfogtam a kezét majd Mir gyorsan berohant velem a fürdőbe. Levette a kötésemet.
-Nagyon vérzik? –kérdeztem.
-Már nem is vérzik. De ez, hogy történt? –kérdezte.
-Hát úgy, hogy amikor Joon bejött akkor tudod hátra estem és akkor még nem vérzett annyira majd csak később. –hazudtam.
-Eunie az igazat! Mit csinált veled Joon? –kérdezte idegesen. Miért nem mondom el, hogy mi az igazság? Most bosszút állhatnék Joonnon. De nem merek. Olyan jó érzés volt, hogy olyan közel volt hozzám. Az a csók.... Ohh az a csók olyan gyönyörű volt. De nem! El kell mondanom az igazat a testvéremnek. De nem akarom, hogy újra veszekedjenek.
-Nem! Nem mondom el az igazságot mert akkor megint veszekednél Joonnal és én nem akarom, hogy veszekedjetek! –mondtam.
-Nem fogunk. -mondta Mir.
-Jó. Úgy volt, hogy miután elmentél Joonnal egy kicsit összevesztünk, hogy mind a ketten idegesítjük egymást. Aztán egy másodperc alatt ott volt az ágyon. Majd közelebb hajol hozzám megcsókolt. Majd egy srác jött be. Joon ekkor leszállt rólam én meg elrohantam és a kijáratot kerestem. A srác aki bejött utánam szólt, hogy menjek vissza de nem mentem vissza. Erre Joon utánam jött és visszaráncigált a szobába. Akkor már 3 srác volt ott a bunkón kívül. Majd lelökött az ágyra és bevertem a nyakamat az éjjeli szekrény sarkába. -mondtam el a teljes igazságot.
-Ennyi? -kérdezte ingerülten.
-Igen. -mondtam.
-Jó. -mondta majd kiment a fürdőből.
-De.... Mir várj már meg! -mondtam.
-Minek? -kérdezte majd bement a szobába.
-Mir.... -mondtam.
-Joon! -szólt idegesen Mir.
-Mi az? -kérdezte Joon. Majd Mir odament hozzá és megfogta Joon felsőjét.
-Mir hagyd abba. -mondtam. Nem láttam benne a hajlandóságot így megfogtam a kezét.
-Te ne avatkozz bele! -parancsolta Mir.
-Mir! Engedd el! Most! Vagy különben itt hagylak és soha többé nem fogod látni a nővérkéd! Állj le! -mondtam. Majd Mir elengedte Joont.
-Eunienak köszönd, hogy még élsz! -mondta Mir.
-Mi? Hogy még él? Ez mi volt? -kérdeztem.
-Hagyjuk. -mondta Mir majd magához ölelt.
-Hát jó.... Nem szeretlek amikor ilyen vagy. -mondtam erőtlenül. Hirtelen olyan erőtlen lettem.
-Eunie jól vagy? -kérdezte Mir.
-Nem.... -mondtam erőtlenül. Majd Mir karjaiba estem.