-Cssss.... –mondtam. –Nagyon fáj?
-Már elviselhetőbb, hogy itt vagy velem. –mondta.
-Nem sokáig. –suttogtam.
-Nem kell elmenned.... Mir nem gondolta komolyan. –mondta.
-Ne beszéljünk erről. Ma este összepakolok, ha holnap jobban leszel elmegyek. –mondtam.
-Kérlek.... –mondta. Én csak megráztam a fejemet. Joont felsegítettem az ágyamra majd nagy nehezen és sok fájdalommal a helyére került a válla. Ő pihent az ágyon én addig elővettem a bőröndjeimet és elpakoltam. Pakolás közben csak egy-egy könnycseppet engedtem meg magamnak. Nem akartam, hogy Joon sírni lásson. Miután elpakoltam elmentem zuhanyozni majd lefeküdtem az ágyra. Joon hozzám bújt. Én magamhoz öleltem és azon gondolkodtam, hogy hova is költözzek.
-Hogy vagy? –kérdeztem.
-Már sokkal jobban. –mosolygott.
-Okés. Most pihenj tovább. –mondtam. Elég hamar reggel lett. Joon egyre jobban és jobban lett. Reggel már olyan volt mintha nem történt volna semmi. Megfogtam a bőröndjeimet és lementem a földszintre. Mindenki a nappaliban ült. Hívtam egy taxit. Közben odajött hozzám Joon. Meg akart ölelni de én eltoltam magamtól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése