Amikor felkeltem akkor egyből körbe néztem. A hely nem volt egyáltalán ismerős. A szoba levendula lila színű volt. Az ágy amin feküdtem az fehér volt az oldala pedig fa volt. Viszont nagyon puha volt és kényelmes. Az ággyal szemben egy tévé volt. Az ágy mellett jobb oldalon egy levendula lila bőr kanapé. A bal oldalon pedig egy nagy tükör. Felültem az ágyon és meg láttam a tükörben, hogy a nyakam be van kötve. Azt hittem, hogy ezt az egészet csak álmodtam. Felálltam az ágyról és odatántorogtam az ajtóhoz. De megálltam mert kiabálást hallottam.-De Joon, hogy lehettél ilyen hülye? Nem láttad, hogy előtte vele voltam? –kérdezte idegesen Mir.
-De én honnan tudjam, hogy ő pont a nővéred? –kérdezte idegesen.
-Gondolhattad volna. –mondta Mir idegesen.
-Várj! –mondta idegesen.
-Joon! Hova mész? –kérdezte Mir idegesen. Erre a srác akivel Mir az előbb veszekedett beront a szobába. Olyan nagy lendülettel, hogy én hátra estem.
-Te meg mit hallgatózol? –kérdezte idegesen.
-Én csak.... –kezdtem.
-Joon állj le! Hagyd békén a nővéremet! Nem csinált semmit. Csak felkelt és ki szeretett volna jönni de nem akarta megzavarni a beszélgetésünket. –mondta Mir.
-Beszélgetés? –kérdeztem. –Ez nem beszélgetés volt.
-Mi a bajod van? –kérdezte Joon.
-Hagyj békén! –mondtam.
-Én most elmegyek a boltba. Eunie kérsz valamit? –kérdezte Mir.
-Kösz nem. Csak haza akarok menni! –hisztiztem.
-Majd ha jobban leszel. Sziasztok! –mondta Mir majd kiment az ajtón. Én a földön ültem. Joon odajött hozzám kezeibe kapott még mielőtt tiltakozni tudtam volna és letett vagyis ledobott az ágyra.
-Kösz! Jobban nem tudtál volna ledobni az ágyra? –kérdeztem bunkón.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése