-Szia! –jött oda hozzám egy aranyos srác.
-Szia! Te vagy Tri Kwon? –kérdeztem.
-Igen én vagyok az! Te meg Go Eun Ah vagy? –kérdezte.
-Csak Eunie. –mosolyogtam.
-Már vártalak. –mondta.
-Honnan tudtad, hogy jövök? –kérdeztem.
-A jövőbe látok. –mosolygott.
-Oh... Az értelek. –mondtam.
-Te? –kérdezte.
-Nekem nincsen ilyen képességem. –mondtam.
-Majd előkeressük! –nevetett és közben kivillantak fehér hegyes fogai.
-Okés. –mondtam.
-Van ami ember életedben nagyon érdekelt? –kérdezte amikor már a kocsijában ültünk.
-Igen kettő dolog is. Az emberek gondolatai és érzései nagyon érdekeltek az ember életemben. –mondtam.
-Akkor neked ez a kettő lenne? –kérdezte.
-Nem tudom. A húgod is vámpír? –kérdeztem.
-Igen. Ő megtudja védeni a szeretteit és meg tud nyugtatni jó pár embert. –mosolygott.
-Nekem mi? –kérdeztem.
-Te szerintem felkavarod az érzéseket és gondolatokat olvasol.- mondta mosolyogva.
-Ez tök szuper! Szeretném fejleszteni. –mondtam mosolyogva.
-Nem akarom, hogy elmenj! –mondta.
-Ez nem akarat kérdése Joon! –mondtam komoran.
-Utánad megyek és megkereslek! Nem érdekel, hogy ha Mir meg is öl de én veled akarok lenni. –mondta.
-Joon! Nem! Érted? Nem! Felejts el! –mondtam.
-Te nem.... nem akarsz velem lenni? –kérdezte. Vettem egy mély levegőt.
-Nem! Nem szeretlek. Igazad volt tegnap tényleg csak játszottam veled. Igazából nem szeretlek. Thunder is jobb pasi, mint te. –mondtam. Láttam Joonon, hogy már nem bírja. Könnyezni kezdett majd egy könnycsepp gördült le az arcán. Én próbáltam minél komolyabb lenni.
-Hazudsz! –mondta majd ökölbe szorította a kezét.
-Nem! Képzeld komolyan gondoltam mindent! De megjött a taxi! –mondtam majd Mir segített kipakolni a csomagokat. Mielőtt beszálltam volna a taxiba Mir megfogta a kezemet.
-Nem akarlak többé itt látni a környéken. –mondta.
-Ne aggódj nem is fogsz itt látni! Sőt.... Még Szöulban sem fogsz látni! –mondtam.
-Hol.... hol leszel? –kérdezte.
-Miért érdekel? –kérdeztem vissza.
-Tudni akarom! –parancsolta.
-Vagy Japánba megyek vagy Franciaországba. –mondtam majd beszálltam a taxiba és mentünk is a reptérre. Japánba indult hamarabb repülő így odamentem. Repülő úton jutott eszembe, hogy megismertem egy japán vámpír srácot aki még nem is olyan rosszacska. A neve Tri Kwon. Megérkeztem és felhívtam. Kijött értem a reptérre.
-Eunie.... –nyögte ki nehezen Joon.
-Cssss.... –mondtam. –Nagyon fáj?
-Már elviselhetőbb, hogy itt vagy velem. –mondta.
-Nem sokáig. –suttogtam.
-Nem kell elmenned.... Mir nem gondolta komolyan. –mondta.
-Ne beszéljünk erről. Ma este összepakolok, ha holnap jobban leszel elmegyek. –mondtam.
-Kérlek.... –mondta. Én csak megráztam a fejemet. Joont felsegítettem az ágyamra majd nagy nehezen és sok fájdalommal a helyére került a válla. Ő pihent az ágyon én addig elővettem a bőröndjeimet és elpakoltam. Pakolás közben csak egy-egy könnycseppet engedtem meg magamnak. Nem akartam, hogy Joon sírni lásson. Miután elpakoltam elmentem zuhanyozni majd lefeküdtem az ágyra. Joon hozzám bújt. Én magamhoz öleltem és azon gondolkodtam, hogy hova is költözzek.
-Hogy vagy? –kérdeztem.
-Már sokkal jobban. –mosolygott.
-Okés. Most pihenj tovább. –mondtam. Elég hamar reggel lett. Joon egyre jobban és jobban lett. Reggel már olyan volt mintha nem történt volna semmi. Megfogtam a bőröndjeimet és lementem a földszintre. Mindenki a nappaliban ült. Hívtam egy taxit. Közben odajött hozzám Joon. Meg akart ölelni de én eltoltam magamtól.
Annyira megrémültem. Még soha nem láttam ilyennek Mirt. Joon megfogta a vállát de ugyan olyan ideges maradt. Istenem mi lesz még itt! Mir megfogta Joon kezét kicsavarta és ellökte magától. Én csak néztem, hogy mit csinál az öcsém. Tényleg nem láttam még ilyennek. Joon szenvedve esett a földre. Szegénynek kiugrott a válla.
-Úristen Mir! –mondtam majd Joon felé indultam.
-Ne merj odamenni hozzá! –parancsolta Mir.
-De Mir.... Basszus Joon megsérült! –mondtam.
-Túl éli vagy sem. Úgy sincs közöttetek semmi. Akkor meg minek? Most egy taggal kevesebb. –mondta Mir.
-Mir elég! Nem kell itt az aggódó testvért játszanod! –mondtam majd egy lépést tettem Joon felé.
-Ha odamész hozzá engem örökre elfelejthetsz! –mondta.
-De Mir ő a csapattársad! –mondtam.
-Nekem nincsen ilyen csapattársam aki titokban kavar a nővéremmel. –mondta.
-Mir sajnálom! Nem akarlak elveszíteni! –mondtam majd odamentem Joonhoz.
-Nem vagyok az öcséd! Nem akarlak soha többé látni! –mondta.
-Jó.... Amint végeztem és jobban lesz Joon elköltözök! –mondtam.
-Jól teszed! De minket elfelejthetsz! Engem Joont és a többi srácot! –mondta.
-Jó. El is felejtelek titeket. Emiatt ne aggódj! –mondtam majd Mir kiment a szobából.
-Eunie! –mondtam.
-Joon.... Mi az? –kérdezte.
-Miért játszottál velem? Pont Thunder? –kérdeztem.
-Veled nem játszottam szeretlek.... De meg kell játszanom, hogy szinte mindenkivel kavarok ne, hogy Mir rájöjjön. Érted? –kérdezte.
-De ugye nem hazudsz? –kérdeztem.
-Joon! Még jó, hogy nem hazudok. Nem bírnék neked hazudni. Olyan jó pasi vagy. –mondta.
-Mit ne tudjon meg Mir? –hallottam egy ismerős és mérges hangot.
-Mir? –kérdezte Eunie.
-Miért ki lennék drága nővérkém? –kérdezte Mir.
-Én most megyek! –mondtam majd elindultam az ajtó felé amikor Mirhez érte megragadta a kezem és visszaráncigált a szobába. Lelökött az ágyra és Eunievel kezdett kiabálni.
-Mondd el de azonnal, hogy mi folyik köztetek! Őszintén vagy különben tűnj el innen! –kiabálta Mir.
-Mir nem lehetsz ilyen! –mondtam.
-Joon te ne szólj bele! –mondta idegesen Mir.
-Nem érdekel ő a nővéred te eszetlen! –mondtam majd felálltam és megfogtam Mir vállát.
Mir velem és Thunderrel beszélni akart. Fogalmam sincs miről. De egyszer csak jött Eunie és leült közénk. Nekem ott megszűnt minden és csak ő volt. Olyan ellenállhatatlanul szexi csaj. Legszívesebben ott helyben rávetettem volna maga. De muszáj uralkodnom magamon. Nem teheti ezt velem. Majd amikor elment és Thunder utána akkor egyre kíváncsibb lettem, hogy mit fognak csinálni. Erre fel Thunder elkezdett nyomulni. Eunie meg nem is tiltakozott. Este csak játszott velem? Nem is szeret? Hirtelen egy nagyon fura érzés fogott el. Ilyet még egyáltalán nem éreztem. Se ember létemben se vámpír. Amikor pedig Eunie beletúrt Thunder haját akkor már nekem elég volt.
-Thunder! –kiabáltam oda.
-Mi az? –kérdezte Thunder.
-Még is mit képzelsz? –kérdeztem.
-Mit csináltam? Vagy ti együtt vagytok? –kérdezte Thunder.
-Mi? Dehogy.... Neem.... –mondta Eunie majd egy pillantást vetett rám.
-Nem bánhatsz így egy hölggyel! –mondtam.
-Mi csak ismerkedtünk! –mondta Thunder.
-Jól van srácok.... Nem értem min kaptad fel ennyire a vizet Joon. De nem törtét semmi. Szóval.... Thunder engedj el. Joon te meg állj le! Ne idegeskedj mert akkor megráncosodsz. Aszalt szilvaként nem fogsz kelleni senkinek. –mondta Eunie mosolyogva majd leszállt a pultról és elment. Felment a lépcsőn és utána mentem mintha a szobámba mennék. Eunie bement a szobájába én pedig utána.
-Ja jóóó.... –mondtam majd eltoltam magamtól.
-Olyan jó voltál az este. Lehetne ilyen több is. –jelentette ki Joon.
-Komolyan? –kérdeztem.
-Komolyan.... –mondtam majd megfogta a fenekemet.
-Oh.... Hagyj öltözzek fel. –mondtam majd joon kiment a szobámból. Először alaposan körbe nézett majd kiosont a szobámból. Én csak mosolyogva ráztam a fejem. Majd kivettem valami ruhát. Egy nagyon mini, barna, kockás szoknyát, egy fehér inget, egy barna kockás nyakkendőt és egy magassarkút vettem fel. Nem tudom mit szólnak hozzá a többiek de kit érdekel. Most ilyen ruhához van kedvem. Majd kimentem a szobámból. Lementem a lépcsőn és egyből a nappaliba vettem az irányt. A kanapén ült Mir, mellette Thunder vele szemben pedig Joon ült a földön. Én leültem az öcsikém mellé és csak figyeltem, hogy miről beszélgetnek. Joon viszont egész idő alatt engem nézett. Majd felálltam és bementem a konyhába. Felültem a konyha pultra és csak ott ültem és töprengtem. Egyszer csak Thunder odajön hozzám megfogja lábamat és magához húz.
-Eunie! –mondta majd egy haj tincsemet a fülem mögé sepert. Én egy kicsit zavarba lettem így lehajtottam a fejem. Thunder válla felett láttam, hogy Joon végig minket néz és nem sok kell ahhoz, hogy idejöjjön és jelenetet rendezzen.
-Thunder.... Olyan jól áll neked ez a rózsaszín haj. Olyan vad mégis szelíd. –mosolyogtam majd beletúrtam a hajába. Erre Thunder még jobban magához húzott.
-Thunder! –kiabált oda Joon.
-Mi az? –kérdezte Thunder.
-Még is mit képzelsz? –kérdezte Joon.
-Mit csináltam? Vagy ti együtt vagytok? –kérdezte Thunder.
-Mi? Dehogy.... Neem.... –mondtam majd egy pillantást vetettem Joonra.
-Nem bánhatsz így egy hölggyel! –mondta Joon.
-Mi az ismerkedtünk! –mondta egy huncut mosollyal Thunder.
-Jól van srácok.... Nem értem min kaptad fel ennyire a vizet Joon. De nem törtét semmi. Szóval.... Thunder engedj el. Joon te meg állj le! Ne idegeskedj mert akkor megráncosodsz. Aszalt szilvaként nem fogsz kelleni senkinek. –mondtam mosolyogva majd leszálltam a pultról és elmentem.
-Mi van köztetek? –kérdezte Mir.
-Semmi. –mondtam.
-Akkor Joon miért jött ki tőled egy száll törölközőben? –kérdezte Mir.
-Azért mert gondolom ő is most zuhanyzott le és bejött elkérni a fog krémemet. Mert neki elfogyott a tiéteket meg nem akarta használni megkérdezés nélkül. –hazudtam.
-Tényleg így volt? –kérdezte Mir Joontól.
-Igen Mir. Mit csináltunk volna? Mi ketten utáljuk úgy egymást. –mondta Joon majd kiment a szobámból.
-Mir kimennél a szobából? Szeretnék felöltözni. –mondtam.
-Ja persze. –mondta majd kiment és becsukta az ajtót. Már felvettem a fehérneműmet majd Joon hirtelen beront. Én csak néztem, hogy odasiet hozzám. Magához ránt és hevesen elkezd csókolni. Majd végigmegy a nyakamon a kulcscsontomon majd felemel a falnak támaszt majd a melleimet kezdi csókolgatni. A fehérneműn keresztül elkezdte simogatni a nemi szervemet. Én fogtam és nem leszedtem hanem letéptem róla a felsőt. Ezen elmosolyodott és egyre hevesebben és hevesebben kezdett csókolni. Majd össze-vissza harapdálta a kezemet és a nyakamat. Persze nem olyan erősen, hogy a fogait is belém szúrja.
-Joon.... Sajnálom a felsődet. –mondtam.
-Semmi baj! Van másik.... –mondtam majd megcsókolt.
-De tudni akarom. –mosolygott.
-Az néztem, hogy olyan izgató ahogy végigfolynak a testeden víz cseppek. –mosolyogtam.
-Eunie.... –mondta majd egyszer csak azt vettem észre, hogy Joon a falnak támaszt és közben a lábammal körbe fogom a derekát. –Legszívesebben egész nap csak szeretkeznék veled.
-Máris gondoltam. –mondtam.
-Ilyen kiszámítható vagyok? –kérdezte vigyorogva.
-Csak egy kicsit. –mosolyogtam majd megcsókoltam.
-Eunie....! Joon....! Hol vagytok? –hallottam meg Mir hangját.
-Úr isten megjöttek. –mondtam majd gyorsan becsavartam magam egy törölközőbe. Majd Mir benyitott.
-Eunie! Nem tudod hol van Joon? –kérdezte Mir miközben Joon akkor jött ki a fürdőből szintén egy száll törölközőben.
-Hát... Ö... Itt van Joon. –mondtam.
-Eunie itt mi folyik? –kérdezte Mir.
-Hát.... Öm.... –kezdtem.
-Ti mit csináltatok este? –kérdezte Mir.
-Jobb ha nem tudod.... –motyogtam.
-Tessék? –kérdezte.
-Semmit. –mondtam.
-Jössz zuhanyozni? –kérdezte.
-Ohh.... nincsen kedvem.... –mondtam Majd Joon kipattant az ágyból odajött hozzám és a karjaiba kapott. Bevitt a fürdőbe. Ott állt velem és nem akart letenni.
-Tegyél le! –sikítottam.
-Nem teszlek le! –mondta majd megcsókolt.
-Na de kérlek! –nevettem.
-Na jól van. –mondta majd letette a lábamat a földre engem magához szorított. Majd megcsókolt és elengedett. Beállt a zuhany alá és megnyitotta a csapot. Abból még hideg folyt mert még nem melegedett fel a víz. Én nagy nevetésbe kezdtem.
-Joon.... –nevettem.
-Szerinted ez vicces? –kérdezte.
-Aha. –nevettem. Erre ő elfordult és zuhanyozni kezdett. –Jaj Joon nem úgy értettem. –mondtam majd bementem mellé a zuhany alá. Erre ő gyorsan megfordult és ránk húzta a zuhany kabin ajtaját.
-Most már az enyém vagy! –nevetett gonoszul.
-Hát te hülye vagy! –nevettem. Majd odabújtam hozzá és megcsókoltam.
-Te is hülye vagy. –jelentette ki.
-Én tudom, hogy az vagyok. A hülye és a szép tulajdonságok nem férnek össze egy emberben. Vagy az egyik vagy a másik. Én hülye vagyok és szép. Te pedig.... –mondtam.
-Jóóó ne beszéljél már ennyit! –vágott bele a mondatomba.
-Kösz. –mondtam majd eltoltam magamtól és hátat fordítottam neki.
-Te nem szép vagy hanem gyönyörű. –mondta majd magához húzott és a hasamat simogatta.
-Szeretlek Joon! –mondtam majd megfordultam, hozzábújtam és puszilgatni kezdtem a mellkasát.
-Én is szeretlek! –mondta mosolyogva majd eltolt magától és megcsókolt.
-Zuhanyozzunk mert ki tudja mikor érnek a haza a többiek. –mondtam majd egy kis tusfürdőt nyomott a kezembe jelzéskép, hogy én neki segítek zuhanyozni ő pedig nekem. Megráztam a fejemet majd szét dörzsöltem a mellkasán a tusfürdőt. Majd lemostam és végig a testén volt a szemem egy pillanatra sem vettem le róla a szememet. Olyan izgató volt az, hogy Joon testén végigfolynak a víz cseppek.
-Mit nézel annyira a testemen? –kérdezte.
-Huhh.... Ne tudd meg. –mosolyogtam.
-Vedd le a ruhát! Utána add ide kifizetem az összeset és haza megyünk! –mondta Joon majd letette a lábamat a földre.
-Valami rosszat tettem? –kérdeztem.
-Neeeem.... Csak aish! Alig bírok magamon uralkodni. –mondta.
-Jaaaa.... –mondtam majd levettem, a ruhát Joon kezébe nyomtam. Azt hittem utána ki is megy. De nem ment sehova. Bent maradt és megvárta amíg felöltözök. Felkaptam magamra a ruhát és kimentünk az öltözőből. Két nő volt még kint. Ők csak néztek minket. Joon gyorsan kifizette a ruháimat majd ki is viharoztunk az üzletből. Kint esett az eső. Nagyon szuper mert a felsőm pont olyan anyagból volt, hogy átlátszik az esőtől meg még jobban átlátszott. Beültem a kocsiba Joon bedobta a hátsóülésre a ruhákat majd beült a kormány mögé. Rám nézett majd elmosolyodott. Én csak értetlenül néztem rá. Az ülést egy kicsit hátrább állította majd megfogta a kezemet és magára húzott. Joon levette a bolerómat majd a felsőmet is leakarta venni. Én viszont egy kicsit tiltakoztam.
-Ne aggódj! Az ablak az olyan, hogy mi kilátunk de senki sem lát a be kocsiba. –mondta mosolyogva.
-De mégis csak kényelmesebb lenne otthon nem? –kérdeztem.
-De otthon ott vannak a többiek is. Akármikor benyithatnak ránk. –mondta.
-Nem baj. –mondtam majd felhúztam Joon felsőjét és végigcsókoltam a testét. Éreztem, hogy már magán és a nadrágjában sem bír uralkodni. Kigomboltam majd lehúztam a cipzárját a nadrágjának és benyúltam. Éreztem, hogy Joon férfiassága nagyon merev. Biztosan nagyon kényelmetlen lehet neki. Így kivettem a kezemet a nadrágjából visszagomboltam és visszaciprároztam majd visszaültem a helyemre.
-Indulhatunk? –kérdezte Joon miközben visszaállította az ülését.
-Igen. –mondtam majd elindultunk. Amikor hazaértünk nem volt otthon senki sem. Mir írt egy SMS-t még korábban, hogy „A J.Tune-nál van egy buli oda elmentünk a srácokkal! Az ügynökségnél fogunk aludni. Szóval otthon ne számíts rám. Pusz: Mir öcsikéd.”. Pont jó. Én ezen csak vigyorogtam.
-Mi az? –kérdezte Joon.
-Csak mi ketten leszünk egész éjszaka a házban. –vigyorogtam.
-Miért? –kérdezte.
-A többiek elmentek valami J. Tune-os buliba és az ügynökségnél alszanak ma. –mondtam.
-Menjünk be az üzletbe. –mondtam. Majd bementünk Joon nem szólt hozzám egyáltalán. Megfogtam vagy 10 ruhát bevittem. Joont leültettem a kanapéra és megkértem, hogy mondjon véleményt. Mindegyikre azt mondta, hogy jó. Ezzel nagyon sokat segített. Már az utolsó ruhával bénáskodtam annak is a cipzárjával amikor valaki összehúzta. Velem szemben egy tükör volt belenéztem és Joon volt az. Ő is felnézett és halványan elmosolyodott.
-Eunie.... Te szeretsz engem? –kérdezte szomorúan.
-Nem tudom. –mondtam.
-Ezt nem tudni kell hanem érezni! –mondta még mindig szomorúan majd megfogta a kezemet és a mellkasára tette. Olyan érzésem lett akkor mintha Joon teste vonzana magához. Egy lépéssel közelebb mentem hozzá de ő hátrább lépett.
-Joon ne menj hátrább maradj egy helyben. Ne mozdulj! –mondtam majd egyre közelebb mentem hozzá. Amikor odaértem hozzá lábujj hegyre álltam, átöleltem a nyakát és magamhoz húztam majd megcsókoltam.
-Tehát szeretsz. –mondta majd mégjobban magához húzott.
-Ha nem vetetted be valamelyik vámpíros erődet akkor igen. –mondtam mosolyogva.
-Ohh.... Eunie! –ziháltam majd felemelt a lábamat a dereka köré fontam és úgy csókoltam. Joon a tükörnek támasztott.
-Ohh.... Joon! –nyögtem fel halkan.
-Eunie ne csináld már! –mondta Joon majd utánam jött.
-Nem érdekelsz! –mondtam.
-Várj már! –mondta majd megfogta a kezemet.
-Hagyj békén! –mondtam majd megpróbáltam kivenni a kezemet a szorításából de reménytelen túl erős hozzám képest.
-Eunie.... – kezdte suttogva majd magához húzott majd megcsókolt.
-Eressz el! –zokogtam miközben Joon mellkasát ütögettem. De nem engedett.
-Ha elengedlek maradj velem. Kérlek! –kérlelt lágy hangon.
-Jó. Csak eressz el. –zokogtam. Majd Joon elengedett.
-Maradj velem. Kérlek! –ismételte meg. Joon még mindig nagyon közel volt hozzám. Eltoltam magamtól és egy lépés távolság lett közöttünk.
-Miért csókoltál meg? –kérdeztem majd arcon ütöttem.
-Mert szeretlek! –mondta Joon.
-Tessék? –kérdeztem ledöbbenve.
-Szeretlek Eunie. –ismételte meg. –De ezt délelőtt is elmondtam.
-Jól van. De akkor nem arra koncentráltam, hogy mit is mondasz. –mondtam.
-Te nem szeretsz ugye? –kérdezte.
-Ne nagyon pihengélj a kanapén! –mondta Joon.
-Miért? –kérdeztem.
-Mert kényelmetlen. Miért nem mész fel a szobádba? –kérdezte.
-Azért mert veletek megyek! Mir mondta. –mondtam majd elhúztam a számat és felálltam.
-Na már lent is vagy Euinie? –kérdezte Mir.
-Mint látod igen. –mondtam mosolyogva.
-A többiek? –kérdezte Joon.
-Nem jönnek és már nekem sincs olyan nagy kedvem. –mondta Mir majd rám nézett.
-Ohh.... Mir utállak! Már vásárlós kedvemben voltam. –mondtam majd elindultam a lépcső felé.
-Majd én elviszlek! –mondta Joon.
-Mir? –kérdeztem miközben megfordultam.
-Na jó.... vigyed! De vigyázz rá! Ja és épségben hozd haza. –mondta Mir.
-Jó vigyázok rá! –mondta Joon.
-Juj imádlak Mir! Az én öcsikém! –nevettem.
-Jó vásárlást! –mondta Mir majd átölelt.
-Okés Szia! –mondtam. Majd elindultunk. Joon vezetett és meg csak némán ültem mellett. Teljesen az ajtóhoz húzódtam mert nem lehet tudni mikor jön rá az 5 perc és bánt újra.
-Félsz tőlem? –kérdezte.
-Nem.... –mondtam de a mondatom végén elcsuklott a hangom.
-Jajj mondj egy jobb hazugságot! –nevetett halkan. Erre nem mondtam semmit. –Ne félj már tőlem. Nem bántlak!
-Nem félek! Amúgy meg valahogy nem érdekel, hogy bántassz-e vagy sem! –mondtam bunkón majd kinéztem az ablakon.
-Nem, hogy örülnél, hogy legalább velem lehetsz! –mondta ő is bunkózva majd megálltunk a kocsival. Körbe néztem és láttam, hogy már megérkeztünk az egyik bolthoz.
-Nem csak körülötted forog a világ! –mondtam flegmán majd kiszálltam a kocsiból, becsaptam magam mögött az ajtót és elindultam az ellenkező irányba. Nem láttam senkit az utcán. A telefonomra pillantottam és láttam, hogy fél 12 van. Na ezért nincs senki az utcán. Az emberek ilyenkor alszanak.
-Amint lemegy a Nap hazamegyek veled és elhozzuk a ruháidat. -mondta Mir.
-De miért? -kérdeztem.
-Itt fogsz velünk lakni. Csak addig amíg nem tudom biztosra, hogy egyedül is boldogulsz a világban vámpírként. Senki sem szeretné ha lelepleznél minket. Mert akkor el kell innen mennünk. -mondta.
-Azért ilyen hülye nem vagyok. De hol fogok aludni? -kérdeztem.
-Eunie ez a legkisebb gondunk. Amúgy meg ott van 4 srác plusz mellettem üres hely meg még 2 üres szobánk is van. -mondta Mir mosolyogva.
-Jól van. -mosolyogtam én is.
-Na menjünk mert már lement a Nap. -mondta Mir majd elindultunk. Nem volt valami sok ruhám így belefért egy bőröndbe. Majd visszamentünk Mirék házába.
-Olyan fáradt vagyok. -mondtam.
-Akkor menjél fel a szobádba zuhanyozz le aztán egy kicsit feküdj be az ágyadba. 1 óra múlva itt várlak lent. -mondta Mir vigyorogva.
-Miért? -kérdeztem.
-Mert a srácokkal elmegyünk veszünk magunknak valamit és láttam, hogy mennyi ruhád van így jössz velünk és veszünk valami ruhát neked is. -mosolygott.
-De Mir.... Nem kell. Nekem elég ennyi is. -mondtam.
-Nem! Velünk jössz és kész. -mondta Mir majd felment a szobájába. Én megvakartam a fejemet, vettem egy mély levegőt és felvittem a bőröndömet. Kipakoltam és elmentem zuhanyozni. Kész lettem és kiválasztottam a ruháim közül, hogy mit vegyek fel. Egy fehét cső szárú nadrágot, egy fekete platformos cipőt, egy rózsaszínű hosszú ujjú, garbós felsőt és egy fekete bolerót vettem ki a szekrényből. Elkaptam magamra a ruhát. Öltözés közben az jutott eszembe, hogy vámpír vagyok. Még mindig nem tudom elhinni ezt. Majd lementem és még nem volt senki sem lent, egy kicsit ledőltem a kanapéra.
-Na te olyan vagy, mint G.O, Thunder, SeungHo, Joon és én. Mi pedig vámpírok vagyunk. De nem vagyunk "rosszak". Mert nem ölünk embereket. A legtöbbször a kórházakból viszünk el párat tasak vért vagy állatokkal táplálkozunk. -közölte velem Mir. Totál ledöbbentem. Vámpír? Én? Miért pont én? Hogyan lettem ez?
-Vámpír? Én? Miért pont én? Hogyan lettem ez? -tettem fel a kérdéseimet.
-Igen vámpír. Csak úgy véletlenül lettél az. Amikor tudod pár nappal ez előtt azt hitted, hogy valaki követ minket amikor haza fele kísértelek. Akkor tényleg követett valaki. Az a valaki pedig Joon volt az. Ő akkor megharapott téged. Ezért volt tegnap bekötve a nyakad. Csak hamarabb változtál át, mint arra számítottunk. -mondta Mir.
-Ohh....Értetlek! -mondtam ingerülten majd Joon felállt mellőlem.
-Jól van. Ez könnyebben ment, mint gondoltam. -mondta Mir.
-Joon te ne menj sehova! -mondta már-már idegesen.
-Mi az? -kérdezte.
-Gyere velem! -mondtam majd megfogtam a kezét. -Ez a te szobád? -kérdeztem majd az egyik szobára mutattam.
-Nem! Az enyém a folyosó végén van. -mondta. Bementünk a szobájába. Joont lelöktem az ágyra majd bezártam az ajtót.
-Mi a bajod van velem? -kérdeztem miközben leültem az ágyra.
-Semmi. -mondta.
-Ohh komolyan? Akkor mi volt az a megjegyzés, hogy jobb ízlésed van? Nem tartasz elég jónak? -kérdeztem majd közelebb másztam hozzá.
-De nagyon jó vagy! -mondta Joon.
-Aha.... Persze.... Most már ezt mondod. -mondtam majd közelebb hajoltam hozzá és megcsókoltam. Joon magához húzott és úgy csókolt tovább. Majd hirtelen átfordultunk és én kerültem alulra. Joon egy kicsit elhúzódott tőlem majd újra átfordultunk. Én felhúztam a felsőjét és a hasát kezdtem el csókolgatni.
-Csak azért mondtam mert amikor legelőször láttalak meg már akkor beléd szerettem. De viszont ezt a többiek nem tudhatják meg! -mondta.
-Ezt komolyan mondod? -kérdeztem ledöbbenve.
-Igen! -mondta.
-Jól van. -mondtam. Majd lemásztam a róla. Joon felállt és megigazította a ruháját és a haját is. Én is megigazítottam a ruhámat és a hajamat is. Joon kiment én pedig bent maradtam befonni a hajamat. Majd bejött Mir.
-Mi történt? -kérdezte.
-Csak beszélgettünk. -mondtam.
Amikor felkeltem akkor úgy éreztem mintha meghaltam volna. Felültem de olyan erőtlen voltam, hogy inkább visszazuhantam az ágyba. Körbe néztem és láttam, hogy senki sincsen a szobában. Végre! Egyedül vagyok. Balra fordítottam a fejemet és láttam, hogy egy kicsit nyitva van az ajtó. Kinéztem és Joont pillantottam meg ahogy Mirrel és még 3 sráccal beszélget. Egy kicsit hallgatóztam. Tudom nem szabad de annyira kíváncsi voltam miről is beszélgetnek.
-Miért esett össze? -kérdezte az egyik srác.
-Nem tudom. -mondta Joon.
-Miért csókoltad meg? -kérdezte Mir.
-Nem tudom.... Olyan fura érzés támadt bennem amikor közelebb mentem hozzá. -válaszolta Joon.
-Szerelmes vagy? -kérdezte az egyik.
-Mi? Én szerelmes? Nem vagyok az. Nekem jobb az ízlésem. Pont egy emberbe? -kérdezte Joon. Ez a válasza nagyon mélyen érintett. Felkeltem mert már sokkal jobban éreztem magam. Találtam egy ruhát, egy cipőt és mellette egy cetlit. Amin ez állt: "Ez a tied Eunie! Vedd fel! Mir.". Felvettem és a ruha nagyon szépen simult a testemre. Kiadta a női idomaimat. Kék színű volt amit én nagyon imádok! A melleimnél egy kicsit mély vágású de nem olyan vészes. Nekem nagyon megtetszett a ruha. Megnéztem magam a tükörbe és úgy láttam, hogy egy kicsit merész ruha de rajtam nagyon jól áll. Felvettem a cipőt is. Az egy platformos cipő volt. Ugyan olyan színű, mint a ruha.
-Már nem hiszem, hogy ember lenne. -mondta Mir.
-Ezért esett össze? -kérdezte az egyik.
-Szerintem igen. -mondta Mir. Majd kiléptem a szobából.
-Sziasztok srácok! -mondtam mosolyogva.
-Szia Euinie. Látom felvetted a ruhát. -mosolygott Mir miközben odajött hozzám és átölelt.
-Igen! Nagyon szépen köszönöm. Annyira tetszik. Imádlak! -mondtam majd egy puszit nyomtam az arcára.
-Jaa amúgy bemutatlak nekik. Ők itt a csapat társaim mert bandában énekelgetek. Ő itt Yang SeungHo vezetőnk, de csak SeungHo. Ő Jung Byung Hee de csak G.O. Ő itt Park Sang Hyun, de csak Thunder. Őt meg már ismered. Lee Changsun, de csak Joon. -mondta Mir mosolyogva.
-Okés. Én Go Eun Ah vagyok. Mir nővére és színésznő. -mosolyogtam.
-Jobban vagy már? -kérdezte G.O.
-Egy kicsit olyan érzésem van mintha meghaltam volna. De még soha nem éreztem ilyen jól magam. -mondtam mosolyogva.
-Mintha meghaltál volna? -kérdezte SeungHo miközben Mirre majd Joonra nézett.
-Igen. -mondtam. Mir megfogta a kezemet majd kikerekedett szemekkel rám nézett.
-Jajj csak ezt ne! -mondta elkenődve.
-Mi a baj? -kérdeztem.
-Ő is? -kérdezte Thunder.
-Igen! -mondta Mir.
-Most mi van? Mondjátok már el nekem is. -mondtam.
-Ülj le. -mondta Mir.
-Okés. -mondtam majd leültem a kanapéra Joon mellé.
-Gyere vissza! –kiabálta Joon is. Inkább csak kerestem a kijárati ajtót. Joon utánam rohant megragadta a kezemet majd visszaráncigált a szobába ahol voltunk. Mire visszaértünk 3 srác volt bent. Joon lelökött az ágyra. Én szerencsésen a bal oldalamra estem és az ágy melletti éjjeli szekrénybe vertem a sebemet és elkezdett vérezni. Én már csak azt vettem észre, hogy mindegyik srác a sebemet nézi. Majd megérkezett Mir.
-Sziasztok! Itt mi történt? –kérdezte. Majd ő is a sebemre nézett. A kötés már tiszta vér volt. –Eunie! Gyere. –mondta nyugodtan majd kitartotta a kezét. Odamentem megfogtam a kezét majd Mir gyorsan berohant velem a fürdőbe. Levette a kötésemet.
-Nagyon vérzik? –kérdeztem.
-Már nem is vérzik. De ez, hogy történt? –kérdezte.
-Hát úgy, hogy amikor Joon bejött akkor tudod hátra estem és akkor még nem vérzett annyira majd csak később. –hazudtam.
-Eunie az igazat! Mit csinált veled Joon? –kérdezte idegesen. Miért nem mondom el, hogy mi az igazság? Most bosszút állhatnék Joonnon. De nem merek. Olyan jó érzés volt, hogy olyan közel volt hozzám. Az a csók.... Ohh az a csók olyan gyönyörű volt. De nem! El kell mondanom az igazat a testvéremnek. De nem akarom, hogy újra veszekedjenek.
-Nem! Nem mondom el az igazságot mert akkor megint veszekednél Joonnal és én nem akarom, hogy veszekedjetek! –mondtam.
-Nem fogunk. -mondta Mir.
-Jó. Úgy volt, hogy miután elmentél Joonnal egy kicsit összevesztünk, hogy mind a ketten idegesítjük egymást. Aztán egy másodperc alatt ott volt az ágyon. Majd közelebb hajol hozzám megcsókolt. Majd egy srác jött be. Joon ekkor leszállt rólam én meg elrohantam és a kijáratot kerestem. A srác aki bejött utánam szólt, hogy menjek vissza de nem mentem vissza. Erre Joon utánam jött és visszaráncigált a szobába. Akkor már 3 srác volt ott a bunkón kívül. Majd lelökött az ágyra és bevertem a nyakamat az éjjeli szekrény sarkába. -mondtam el a teljes igazságot.
-Ennyi? -kérdezte ingerülten.
-Igen. -mondtam.
-Jó. -mondta majd kiment a fürdőből.
-De.... Mir várj már meg! -mondtam.
-Minek? -kérdezte majd bement a szobába.
-Mir.... -mondtam.
-Joon! -szólt idegesen Mir.
-Mi az? -kérdezte Joon. Majd Mir odament hozzá és megfogta Joon felsőjét.
-Mir hagyd abba. -mondtam. Nem láttam benne a hajlandóságot így megfogtam a kezét.
-Te ne avatkozz bele! -parancsolta Mir.
-Mir! Engedd el! Most! Vagy különben itt hagylak és soha többé nem fogod látni a nővérkéd! Állj le! -mondtam. Majd Mir elengedte Joont.
-Eunienak köszönd, hogy még élsz! -mondta Mir.
-Mi? Hogy még él? Ez mi volt? -kérdeztem.
-Hagyjuk. -mondta Mir majd magához ölelt.
-Hát jó.... Nem szeretlek amikor ilyen vagy. -mondtam erőtlenül. Hirtelen olyan erőtlen lettem.
-Eunie jól vagy? -kérdezte Mir.
-Nem.... -mondtam erőtlenül. Majd Mir karjaiba estem.
