-Te inkább Joonnal foglalkozz. –mosolygott.
-De te úgy se néznéd jó szemmel. Szóval hagyjuk. –mondtam.
-Aranyosak vagytok együtt. Meg már amúgy is idegesít, hogy Joon minden nap egy másik csajjal tér haza meg szexel. Most én szeretném, hogy együtt legyetek. –mondta.
-Ez most komoly? –kérdeztem.
-Igen. –mondta. –Gyönyörű lettél. Igaz eddig is az voltál. De az mindegy. Joon pedig jó pasi. Persze a csajok szerint.
-Hát tényleg jó pasi. –mondtam mosolyogva. –Köszönöm szépen. Szeretlek Mir!
-Szeretlek Eunie! –mondta majd átöletl. Kimásztunk az ágyból és kimentünk. Én egyből odarohantam Joonhoz. Megcsókoltam majd rávigyorogtam. Szerintem ő azt hitte, hogy hiányzik egy kerekem.
-Mi az? –kérdezte mosolyogva.
-Hát csak szeretlek. –mondtam.
-Figyelj Joon! Kösz, h ogy megtaláltad a nővérkémet. Sajnálom, hogy elválasztottalak titeket csak nagyon féltettem Euniet. De most már elegem van abból, hogy minden nap más-más csajjal fekszel össze. Most pedig azt akarom, hogy együtt legyél a nővéremmel. –mondta.
-Mir.... Ezt most jól hallottam? –kérdezte Joon.
-Igen. –mondta Mir.
-Jaj Mir ne sírj már. –mondtam könnyezve. Mir elengedett majd bement a szobájába.
-Mir.... –kezdte SeungHo. Aztán elindult Mir után. De én megfogtam SeungHo izmos felkarját.
-Hagyd! Ti mindig vele voltatok. Ezt nagyon köszönöm. De most én jövök. Elvégre én vagyok a nővére. –mondtam. Bementem Mir után. Ő az ágyban feküdt. Leültem az ágy szélére majd normálisan betakartam.
-Eunie.... kérlek feküdj mellém. –kérlelt, mint egy 4 éves kis gyerek.
-Jó. –mondtam majd bebújtam mellé az ágyba.
-Olyan szép lettél! Teljesen más vagy. Mintha nem is telennél a nővérem. Én meg alig változtam. –mondta.
-Jaj Mir. Te is változtál és igenis sokat. Jó pasi lettél. Igaz eddig is az voltál de most férfiasodtál. És ez nagyon cuki.Komolyan mondom ha nem lennél az öcsém próbálkoznék nálad. –mondtam mosolyogva.
-De, hogy hívnak? –kérdezte SeungHo.
-Én.... öm.... Go Eun Ah vagyok. –mondtam.
-Mi? Mir nővére? –kérdezte G.O. A szemem Mir arcára tévedt. Láttam rajta mennyire meg van illetődve.
-Igen. –mondtam. Elfogott a sírhatnék így levettem a szemem Mirről és más felé néztem.
-Joon.... Ho-hol találtál rá? –szólalt meg Mir.
-Már a repülőtéren felismertem. Amikor összeszedtem a cuccát akkor találtam egy névjegy kártyát és eltettem. Felkerestem a rajta lévő lakcímet és találtam meg. –mondta vigyorogva majd felmutatta a névjegy kártyámat. Én elmosolyodtam majd elvettem tőle.
-Köszönöm szépen. –mondtam mosolyogva.
-Joon.... Sajnálom, hogy régen szétválasztottalak titeket. Nagyon aranyosak vagytok együtt. És Eunie.... –kezdte majd odajött hozzám és átölelt.
-Hiányoztál Mir! –mondtam.
-Nekem is. Olyan sokat változtál. –mondta majd sírni kezdett.
Elkezdtem öltözni. Joon is felöltözött majd odajött hozzám. Magához ölelt majd nyomott egy puszit a homlokomra.
-Neked minden jó volt? –kérdezte őszintén.
-Huh.... Minden csodálatos volt, mint az első együtt létünk. –mondtam.
-Hmm.... Az is jó volt. De ez.... Erre nincsenek is szavak. –mondta. –Nem bántam meg, hogy átváltoztattalak.
-Én se. Örülök, hogy ilyen szép pillanatokat töltöttünk együtt. –mondtam.
-Szeretlek! –mondta miközben bekötötte a ruhámat.
-Szeretlek! –mondtam.
-Végre őszintén kimondtam. –mondta.
-Miért? Hány csajnak mondtad az elmúlt időben azt, hogy szeretlek? –kérdeztem miközben kimentünk a szobából.
-Hát.... tudod ahhoz meg kell, hogy öljelek. –mondta.
-Részben már halott vagyok. Szóval kezdheted mesélni. –mosolyogtam.
-Hát tudod az úgy volt, hogy miután elmentél egyre feszültebb lettem és hát csak szexel tudtam levezetni. Ahhoz pedig szerelmet kellett, hogy valljak. Aztán szakítottunk. –mondta vigyorogva majd leült a kanapéra. A többiek a konyhába voltak és arról beszélgettek, hogy mit is egyenek.
-Hány csajjal szexeltél így? –kérdeztem mosolyogva majd leültem mellé.
-Úgy 7-8 csajjal. –mondta.
-Ugye én nem vagyok közöttük? –kérdeztem. Erre Joon magához húzott, megcsókolt majd átölelt.
-Nem. Te kivételes vagy. Neked őszintén mondtam, hogy szeretlek. Téged régen is szerettelek és most is. –mondta.
-Hé, Joon. Nem mutatod be a mostani barátnődet? –kérdezte G.O.
-Ő nem csak a mostani. Ő a barátnőm örökre. –mondta. Felálltunk a kanapéról majd odamentünk hozzájuk.
-Joon ki ez a csaj? Olyan ismerős. –mondta Mir.
-Még jó, hogy ismerős neked. –mondta Joon.
-Jaa.... Vele találkoztunk a repülőtéren. –mondta Thunder.
-Nem bírok magammal. Hova megyünk? –kérdezte.
-Nálam ott van Tri meg Minie. Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne. –mondtam.
-Akkor hozzánk. De ott van Mir. Ő nem zavar téged? –kérdezte.
-Úgy se fog felismerni. –mondtam.
-Akkor gyere! –mondta majd nyomott egy csókot ajkamra azután elindultunk. Próbáltunk gyors emberi tempóban haladni. Szerencsére nem volt olyan messze a szállásuk mármint a szálloda. Bementünk Mir, Thunder, SeungHo és G.O a kanapén ültek és tévét néztek. Joon benyitott a szállodai lakosztályba. Bementünk és csókolózni kezdtünk. Joon bevezetett a szobájába. Miután bementünk felkapcsolt egy kicsi villanyt ami épphogy egy kis fényt adott. Visszajött hozzám majd csókolgatni kezdte a nyakamat. Én addig levettem a felsőjét és a hátát simogattam. Miután abbahagyta nyakam csókolgatását elkezdtem az ágy felé tolni. Lelöktem az ágyra majd rámásztam. Simogatni és csókolgatni kezdtem a testét, a kulcscsontját. Amikor a nyakához értem gyengéden harapdálni kezdtem. Joon levette a hosszú ujjú felsőmet majd kikötötte a ruhámat aztán levette rólam. Megfordultunk ő került felülre én pedig alulra. Össze-vissza csókolgatta a testemet. Azután kikapcsolta a melltartómat majd levette a bugyimat is én addig a bokszerével játszottam. Lehúztam róla majd Joon felállt levette magáról és visszatért hozzám. Végig csókolta a testemet majd a bokámtól a combomig végig simogatta a lábamat. Aztán szétfeszítette a combomat és óvatosan belém tette merev férfiasságát. A tempója gyors volt. De mégis szenvedélyes és érzéki. Mintha tudta volna, hogy rám talál és szexelni fogunk. Tudom hülyén hangzik de mintha gyakorolt volna rá. Vagyis pontosabban készült volna rá. Joon nyögött egy hangosat. Én ezen nevetni kezdtem. Erre Joon úgy reagált, hogy megcsókolt és beleharapott az ajkamba. Mind a ketten elmosolyodtunk. Aztán megfordultunk és Joon alulra került. Masszírozni kezdtem a testét. Joon simogatni kezdte a combomat. Halk nyögésekbe kezdtem majd csókolgatni kezdtem a kulcscsontját. Beletúrtam a hajába ő ettől még jobban beindult. Egy pillanatra kivette belőlem férfiasságát majd felült. É ugyanúgy folytattam teste csókolgatását. A hasaaljához értem. Ott egyre több puszit és csókot adtam. Joon felnyögött.
-Tetszik? –kérdeztem.
-Az nem kifejezés. Nagyon jól csinálod. De miért nem mész lejjebb? –kérdezte.
-Menjek? –kérdeztem vissza.
-Ha gondolod.... –mondta.
-Még megfontolom. –mondtam majd folytattam a puszik halmozását. 10 perc után végül lejjebb mentem. Joon büszkesége mereven állt. Adtam rá egy puszit majd a számba vettem. Szopogatni kezdtem. Joon egyre szaporábban vette a levegőt.
-Ah.... Ah.... –nyögött fel. –Nagyon jól csinálod. De most térj vissza a testemhez vagy az ajkaimhoz.
-Jó. –mondtam. Megfordultunk Joon újra belém tette büszkeségét majd elkezdte erősen nyomni. Aztán kis idő után elért mindkettőnket a gyönyör. Joon kivette belőlem férfiasságát és lefeküdt majd betakart.
-Miért hívtál fel? –kérdezte.
-Csak szeretném megbeszélni veled ezt az egészet. –mondtam miközben a földet fürkésztem.
-Mit kell ezen megbeszélni? Ja és Tri barátodat, hogy, hogy nem hoztad? –kérdezte flegmán.
-Joon! Kérlek! Csak adj 10 percet aztán kit érdekel én felőlem meg is ölhetsz! –mondtam.
-Tudod jól, hogy soha sem bántanálak. –mondtam majd megfogta az államat és felemelte a fejemet.
-Ne! –mondtam majd elfordítottam a fejem.
-Miért ne? –kérdezte.
-Én nem olyan vagyok, mint amikor együtt voltunk. Sokat változtam. –mondtam.
-Miben? Ugyan olyan szép vagy. –mondta.
-A szemem színe más. Nem aranybarna hanem élénk piros. Meg képességeim vannak. –mondtam.
-Ja persze én meg ember vagyok! –mondta majd felnéztem.
-A szememet nem hiszed el? –kérdeztem.
-Úristen tényleg. De a képességeidet nem hiszem el. –mondta.
-Ha úgy gondolom akár mikor megcsinálhatom azt, hogy megutálj vagy éppenséggel belém szeress. Ja és tudom mire gondolsz. Szóval vigyázz a gondolataiddal. –mondtam mosolyogva.
-Akkor most mire gondolok? –kérdezte mosolyogva. Amikor meghallottam gondolatát elnevettem magam.
-Szeretkezni nem fogok. Még hozzá az utcán. –mondtam mosolyogva.
-Honnan tudtad? –kérdezte.
-Vigyázz mire gondolsz Joon! –mosolyogtam.
-Miért hívtál ide? –kérdezte.
-Azért is, hogy ezt elmondjam meg azért is, hogy bocsánatot kérjek tőled. –mondtam majd lehajtottam a fejemet.
-Szóval bocsánatot akarsz kérni. Sok sikert, hogy meggyőzz! –mosolygott. Közelebb mentem hozzá majd végighúztam a kezemet a testén és az övnél megálltam. Odahajoltam hozzá. Ajkaink majdnem összeértek.
-Nagyon, nagyon sajnálom ami történt. Teljesen elveszítettem a fejem. Bántani sem akartalak. Sajnálom! Szeretnék bocsánatot kérni mindenért. –mondtam.
-Bizonyítsd be, hogy megbántad. –mosolygott.
-Egy ilyen tökéletes vámpír pasinak olyan nehéz ellenállni. –mondtam majd lassan ajkához érintettem ajkaimat. Joon megfogta a derekamat és magához húzott.
-Elfelejtettél mindent? –kérdezte.27. fejezet: Csak nyugi!-Nem. Mindenre emlékszem. Sajnos. –mondtam.
-Akkor tudod, hogy együtt voltunk. De még is tagadod. Olyan rossz voltam a kapcsolatunkban? –kérdezte.
-Joon fogd be! –mondtam.
-Még az ágyban sem voltam jó? –kérdezte.
-Joon kuss! –mondtam már-már idegesen.
-Csak azt ne mondd, hogy komolyan gondoltad azt amit mondtál amikor elmentél. –mondta. Én odamentem hozzá megfogtam a nyakát és addig toltam ameddig a falhoz nem ért. Szorosan tartottam a nyakát.
-Megmondtam nem, hogy kussolj be? –kérdeztem.
-Héééé.... Eunie nyugi! –mondta Minie majd odajött hozzám és megérintette a vállamat. Hirtelen teljesen nyugodt lettem és elengedtem Joont.
-Elnézést! –mondtam majd felrohantam a szobámba. Elmentem zuhanyozni, hogy még jobban lenyugodjak és át tudjam gondolni a törénteket. Miután lezuhanyoztam lementem. Joon már nem volt ott. Tri az étkező asztalnál ült előtte egy pohár vér. Én is öntöttem magamnak majd leültem vele szembe. Csak a poharamat néztem vagy ha nem azt akkor az asztalt. Némán ültünk egymással szemben.
-Te.... –kezdte.
-Tudom.... Sajnálom. Nem tudtam magamon uralkodni. Annyira nem akartam, hogy idejöjjön. –mondtam.
-Miért nem mondtad el? –kérdezte.
-Mert pont azért jöttem el hozzád, hogy lezárjam azt az életemet, mint említettem Mir az öcsém azt mondta, hogy nem vagyok a testvére. Így új életet akartam kezdeni. –mondtam.
-De akkor is elmondhattad volna. –mondta majd felállt az asztaltól.
-Tri. Várj! –mondtam majd én is felálltam odamentem hozzá és átöleltem. Szorosan tartottam magamhoz majd a leggyengébb pontjára adtam egy hosszú puszit, ami a nyaka volt. Éreztem, hogy egy kicsit bele remeg.
-Eunie.... –tolt el magától és elindult. Hirtelen megállt és kiesett a pohár a kezéből.
-Tri mit láttál? –kérdeztem aggódva miközben odarohantam hozzá.
-Semmit. Csak eszembe jutott egy régi emlék és rájöttem mit is jelent. És egy kicsit megdöbbentett. –mondta.
-Ja jó. –mondtam majd lehajoltam és összeszedtem az üveg darabokat.
-Hagyd! Menj hívd fel Joont és találkozzatok. Beszéljétek meg ami itt történt és kérj tőle is bocsánatot. –mondta Tri.
-Jó. –mondtam majd felmentem és felhívtam Joont. Ő beleegyezett, hogy találkozzunk így átöltöztem.
 |
| A ruhám! |
 |
| A cipőm! |
A ruhám egy szexi, élénk piros ruha, egy piros platformos cipő és egy . Majd megfogtam a telefonomat egy piros táskát és elindultam. Nekem nem kellett sokat mennem. Csak az utca végéig kellett.
-Mi volt a látomásodban? –kérdeztem miközben lelöktem az ágyra.
-Milyen látomásomban? –kérdezett vissza.
-Tri! A reptéri látomásodban. –mondtam türelmetlenül.
-Ja, hogy 5 új vámpír jön Japánba. Akik híresek Dél-Koreában. Te pedig az 5 srác közül valamelyikkel elég közeli kapcsolatban állsz és egy másikkal pedig közeli kapcsolatan álltál. Éreztél iránta valamit és ez újra feltörnek benned. –mondta majd amint befejezte mondandóját csengettek.
-Vajon ki lehet az? –kérdeztem.
-Vársz valakit? –kérdezte Tri.
-Én nem. Te? –kérdeztem vissza.
-Én sem. –mondta. Mentem nyitni az ajtót de az ajtó előtt egy kicsit megtorpantam. „Mondtam, hogy akárhova mész megtalállak!” hallottam valaki gondolatát. Megijedtem.... Lassan óvatosan kinyitottam az ajtót. Miután kinyitottam az ajtót egy magas, vékony, izmos testalkatú, fekete, rövid hajú srácot pillantottam meg.
-Annyeong! Miben segíthetek? –kérdeztem udvariasan. De nem tudtam leplezni a félelmemet. A földet néztem ne, hogy meglássa élénk piros szemeim színét. Ebből pedig azt lehet lekövetkeztetni, hogy nem vagyok normális emberi lény.
-Annyeong! Go Eun Aht keresem itt lakik? –kérdezte.
-Én vagyok az. –mondtam de még mindig nem néztem fel.
-Eunie már meg sem ismersz? –kérdezte.
-Hogy tessék? –kéredztem még mindig a földet tekintve.
-Én vagyok az Joon. Te pedig Mir nővére. –mondta.
-Milyen Mir? –kérdeztem. –Fogalmam sincs miről beszél.
-Bang Chulyong. –mondta. Hirtelen eszembe jutott minden.
-Hagyon békén! –mondtam majd beakartam csukni az ajtót de Joon odatette a lábát. Belépett az ajtón majd felém jött. –Tri! –kiabáltam fel. Ő azonnal lejött és mellém állt.
-Mi az Eunie? Miért szóltál? Maga meg kicsoda? –kérdezte.
-Lee Changsun vagyok MBLAQ tag és énekes Dél-Koreában. Plusz még Eunie pasija vagy exe mert nem tudom mi van kettőnkkel. –mondta.
-Joon! Mir megmondta akkor tisztán és érthetően, hogy mi nem lehetünk együtt. Így is azt mondta, hogy nem vagyok most már a testvére. Szóval hagyj békén! –mondtam.
-De azóta megbánta. Mindig azért hisztizik, hogy mikor lesz egy kis szabad időnk, hogy megtudjon keresni. –mondta.
-Hazudsz! Engem nem vágsz át Joon. –mondtam.
Miután kiszálltam a kocsiból Tri leparkolt a kocsival én pedig vártam. Visszaért hozzám majd elment mellettem én megfordultam és neki mentem valakinek. Nagyon nagy szerencsémre a táskámból minden kiesett a szemüvegem, az irataim, a telefonom és minden ami még benne volt.
-Fenébe! –motyogtam. Az illető akinek neki mentem lehajolt és segített összeszedni a cuccaimat. Majd az utolsó tárgyért a rúzsomért mind a ketten nyúltunk és megérintettük egymás kezét én gyorsan el kaptam és felálltam. Az illető is felvette a földről a rúzsomat majd ő is felállt. Nem adtól kaptam el a kezem mert hozzá értem az övéhez. Hanem olyan hideg volt, mint az enyém.
-Parancsoljon! Elnézést, hogy ilyen figyelmetlen voltam és önnek mentem. Sajnálom! –mondta udvariasan. A hangja nagyon ismerős volt. De nem tudom miért. Nem néztem fel mert akkor tuti lebukok, hogy nem ember vagyok.
-Joon! Jössz már? –kérdezte egy szintén ismerős hang.
-Ah itt vagy! –lépett odahozzám Tri. Ekkor felnéztem és 5 srác állt velem szemben mellettem pedig Tri. Gyors léptekkel elindultam.
-Tri! Gyere! –szóltam vissza.
-Eunie.... Miért sietsz ennyire? –kérdezte.
-Minie repülője már régen leszállt. Nem láttad előre? –kérdeztem.
-Nem. Én mást láttam. –mondta. Miniet végül megtaláltuk. Majd elindultunk haza. Egész úton nem tudtam semmire se gondolni csak arra az 5 srácra meg Tri látomására amit még mindig nem mondott el. Vajon az az 5 srác is vámpír? Amint haza értünk Minie felvitte a cuccát én pedig Trit beráncigáltam a szobámba.
Már több, mint 2 éve vagyok Japánban. Tri és a húga aki amikor megérkeztem 7 évesnek látszott most meg már 20 évesnek látszik. Nagyon gyorsan fejlődött és a képességei is nagyon sokat változtak. Egyre több vámpír van Japánban. Tri segített úgy mondd megkeresni az én képességeimet. Az éve során pedig megtanultam kezelni is őket. Tri, a húga Minie és én nagyon jó barátok lettünk. Alig változtam valamit. Viszont a szemem aranybarna volt most meg már élénk piros. Most már azt mondom magamról, hogy „egy igazi” vámpír vagyok. Annyira kíváncsi vagyok Mirre és a többi srácra milyenek lettek az évek során. Minie elment valamiért Franciaországba 6 hónapra. Tri és én megbeszéltük, hogy amikor hazatér a repülőtéren fogjuk várni. Az a 6 hónap nagyon hamar eltelt. Tri és én elkezdtünk készülődni.
-Eunie kész vagy már? –kérdezte.
-Várj még gyorsan sminkelek. –mondtam majd bementem a fördőbe és gyorsan felvittem egy kis szempillaspirált és szemhéjtust a szememre. Amikor leértem Tri csak mosolyogva rázta a fejét.
-Az őrületbe kergetnek a nők ezzel a sminkeléssel. –jegyezte meg.
-Jajj inkább te meg se szólalj! Amikor 1 óráig csinálod meg reggelente a hajadat. De menjünk. –mondtam mosolyogva.
-De az a hajam! –mondta nevetve amikor már beültünk a kocsiba.
-Indíts vagy itt hagylak! –mosolyogtam.
-Jó indítom már. –mosolygott ő is.
-Olyan vagy, mint egy halott. –nevettem.
-Te beszélsz? –kérdezte mosolyogva.
-Én igen is élő vagyok. –mondtam még mindig mosolyogva.
-Részben. Ezt el ne felejtsd. –mosolygott még mindig.
-Na jó részben. –mondtam majd kiszálltam a kocsiból mert megérkeztünk.
