-Megmondtam, hogy ne nézz a mellemre. Joonnal vagyok együtt. Ezt ne felejtsd el. –mondtam majd felvettem a felsőmet. –Haza akarok menni!
-Így nem mehetsz ki a hátból. –mondta.
-Akkor mibe menjek ki? –kérdeztem.
-Az ex barátnőm vettem egy ruhát de pont az nap szakított velem így nem adtam neki oda. –mondta majd a táskát nyomott a kezembe. Kivettem belőle a ruhát majd megnéztem. Egy hosszú, pánt nélküli, élénk piros színű gyönyörű ruha volt.
-Tri ezt nem fogadhatom el. –mondtam.
-Miért? –kérdezte.
-Mert betörtem te pedig ilyen ruhát adsz nekem.... –mondtam.
-De igen. Úgy se leszek még egyszer szerelmes. –mondta. Én felvettem a ruhát majd megnéztem magam a tükörbe. –Illik hozzád ez a szín.
2013. augusztus 15., csütörtök
39. fejezet: Eunie?
Joonnal megcsókoltuk egymást majd szétváltunk. A srác aki utánunk szólt engem kezdett elkövetni. Én futottam ahogy csak bírtam majd hátba lőttek. Összeestem de próbáltam tovább mászni. Majd odaért hozzám a srác lehúzta a maszkomat.
-Eunie? –kérdezte.
-Tri? –kérdeztem.
-Te mit keresel itt? –kérdezte. –Miért törtél be az apám házába?
-Ez hosszú. –mondtam. A kezemmel a hátamhoz nyúltam majd megnéztem a kezemet. Nagyon véres volt.
-Meglőttelek? –kérdezte.
-Nem látod? –kérdeztem vissza. Majd eszembe jutott Joon. Remélem ő épségben kijutott a házból.
-Ki volt veled? –kérdezte.
-Nem mindegy? –kérdeztem vissza. Tri magához ölelt majd segített felállni. Felkapta a lábamat majd bevitt az egyik szobába. Letett az ágyra. Én hasra fordultam. –Vedd ki a golyót!
-Várj hozok kést, fertőtlenítőt meg gézt. –mondta majd kiment a szobából. Hallottam valami beszélgetést. Tri és az apukája volt az. Majd nem soká jött is Tri.
-Mi tartott ilyen sokáig? –kérdeztem.
-Nem lényeges. Ez egy kicsit fájni fog. –mondta.
-Csináld! –mondtam. A fejemet a párnába nyomtam. Vettem egy mély lélegzetet majd Tri kivette a golyót. Lefertőtlenítette majd letapasztotta.
-Fordulj meg. –mondta.
-Minek? –kérdeztem.
-Elől is letapasztom. –mondta majd megfordultam. –Vedd le a felsődet mert így nem tudom betapasztani.
-De merj a mellemre nézni. –mondtam majd levettem a felsőmet. Tri letapszatotta majd rám nézett.
-Szép vagy! –mondta mosolyogva majd a mellemre nézett.
-Eunie? –kérdezte.
-Tri? –kérdeztem.
-Te mit keresel itt? –kérdezte. –Miért törtél be az apám házába?
-Ez hosszú. –mondtam. A kezemmel a hátamhoz nyúltam majd megnéztem a kezemet. Nagyon véres volt.
-Meglőttelek? –kérdezte.
-Nem látod? –kérdeztem vissza. Majd eszembe jutott Joon. Remélem ő épségben kijutott a házból.
-Ki volt veled? –kérdezte.
-Nem mindegy? –kérdeztem vissza. Tri magához ölelt majd segített felállni. Felkapta a lábamat majd bevitt az egyik szobába. Letett az ágyra. Én hasra fordultam. –Vedd ki a golyót!
-Várj hozok kést, fertőtlenítőt meg gézt. –mondta majd kiment a szobából. Hallottam valami beszélgetést. Tri és az apukája volt az. Majd nem soká jött is Tri.
-Mi tartott ilyen sokáig? –kérdeztem.
-Nem lényeges. Ez egy kicsit fájni fog. –mondta.
-Csináld! –mondtam. A fejemet a párnába nyomtam. Vettem egy mély lélegzetet majd Tri kivette a golyót. Lefertőtlenítette majd letapasztotta.
-Fordulj meg. –mondta.
-Minek? –kérdeztem.
-Elől is letapasztom. –mondta majd megfordultam. –Vedd le a felsődet mert így nem tudom betapasztani.
-De merj a mellemre nézni. –mondtam majd levettem a felsőmet. Tri letapszatotta majd rám nézett.
-Szép vagy! –mondta mosolyogva majd a mellemre nézett.
38. fejezet: Ez nem jó ötlet!
Elindultunk. Egész úton meg sem szólaltunk. Én egy tervet eszeltem ki. Tudtam, hogy Joon is ugyan ezt csinálja. Először az MBLAQ szállására mentünk. Joon elővett egy táskát és beletett egy fekete nadrágot és egy fekete felsőt meg egy fekete cipőt. Aztán elindultunk hozzám. Amikor haza értünk Tri és Minie nem voltak otthon. Felmentünk a szobámba. Felkapcsoltam a lámpát majd benéztem a gardróbomba. Még Halloweenre vettem egy fekete bőr ruhát. Egy fekete cipőt vettem még elő. Joonnal elkezdtünk öltözni. Kész lettünk majd felvettünk egy fekete maszkot. Joon az ágyamon hagyta a táskáját majd elindultunk. Útközben megfogta a kezemet.
-Szeretlek! –súgta a fülembe.
-Szeretlek! –mondtam halkan.
-Ez nem jó ötlet! –mondta.
-Tudom. De már elvállaltuk. –mondtam. Aztán megérkeztünk a házhoz. Szokatlanul csendes volt minden. Bementünk a házba. Szerencsénkre nem szólalt meg a riasztó. Egy szobát kerestünk. Bementünk az egyikbe az a hálószoba volt. Abból nyílt 2 szoba meg a fürdő. Bementünk az egyikbe. Nem volt bent semmi. Majd a másikba mentünk át. Ez egy dolgozó szoba volt. Megtaláltuk az akta táskát. Joon felvette majd elindultunk. Amikor kiértünk a folyosóra valaki utánunk szólt. Joonnal gyorsan futni kezdtünk. A folyosó ketté ágazott.
-Szeretlek! –súgta a fülembe.
-Szeretlek! –mondtam halkan.
-Ez nem jó ötlet! –mondta.
-Tudom. De már elvállaltuk. –mondtam. Aztán megérkeztünk a házhoz. Szokatlanul csendes volt minden. Bementünk a házba. Szerencsénkre nem szólalt meg a riasztó. Egy szobát kerestünk. Bementünk az egyikbe az a hálószoba volt. Abból nyílt 2 szoba meg a fürdő. Bementünk az egyikbe. Nem volt bent semmi. Majd a másikba mentünk át. Ez egy dolgozó szoba volt. Megtaláltuk az akta táskát. Joon felvette majd elindultunk. Amikor kiértünk a folyosóra valaki utánunk szólt. Joonnal gyorsan futni kezdtünk. A folyosó ketté ágazott.
37. fejezet: Elvállaljuk!
A férfi ott volt a megbeszélt helyen. Joonnal odamentünk hozzá. Megfordult majd meglepetten nézett rám.
-Nem megmondtam, hogy egyedül jöjjön? –kérdezte.
-Joon. Menj haza! –mondtam.
-Nem! Veled maradok! –fogta meg a kezemet.
-Oh.... Önök együtt vannak? –kérdezte.
-Igen. –mondtam.
-Így még jobb. –mondta.
-Miért hívta ide? –kérdezte Joon.
-Lenne egy elintézni való dolog. Tudom, hogy ön vámpír én is az vagyok de nagy szükségem van magára Eun. –mondta.
-Mi lenne az? –kérdeztem.
-A főnököm nem akar nekem fizetni már fél éve és nem tudom eltartani a családomat. Egy kicsit meg kellene ijeszteni de nem megölni. De engem hamar felismerne még maszkban is. –mondta.
-Csak ennyi? –kérdeztem.
-Meg van a házában egy aktatáska. Abban van a pénzem. El kellene hozni nekem. –mondta. –Elvállalja?
-Elvállaljuk! –mondta Joon.
-Mikorra kell? –kérdeztem.
-Holnapra, de még jobb ha ma estére megszerzik. –mondta.
-Akkor mi most megyünk. –mondtam.
-Nem megmondtam, hogy egyedül jöjjön? –kérdezte.
-Joon. Menj haza! –mondtam.
-Nem! Veled maradok! –fogta meg a kezemet.
-Oh.... Önök együtt vannak? –kérdezte.
-Igen. –mondtam.
-Így még jobb. –mondta.
-Miért hívta ide? –kérdezte Joon.
-Lenne egy elintézni való dolog. Tudom, hogy ön vámpír én is az vagyok de nagy szükségem van magára Eun. –mondta.
-Mi lenne az? –kérdeztem.
-A főnököm nem akar nekem fizetni már fél éve és nem tudom eltartani a családomat. Egy kicsit meg kellene ijeszteni de nem megölni. De engem hamar felismerne még maszkban is. –mondta.
-Csak ennyi? –kérdeztem.
-Meg van a házában egy aktatáska. Abban van a pénzem. El kellene hozni nekem. –mondta. –Elvállalja?
-Elvállaljuk! –mondta Joon.
-Mikorra kell? –kérdeztem.
-Holnapra, de még jobb ha ma estére megszerzik. –mondta.
-Akkor mi most megyünk. –mondtam.
36. fejezet: Nem, ja persze!
-Nem, ja persze. Szerintem igenis letudnád tagadni magadról, hogy vámpír vagy. Arcod és a tested a leglényegesebb a rajongóknak. –mondtam mosolyogva.
-És neked mi belőlem a leglényegesebb? –kérdezte vigyorogva.
-Hát.... mindened de a leges leglényegesebb a cuki arcod meg az ajkaid amiknek alig lehet ellenállni, hogy megcsókoljam. –mondtam majd megcsókoltam. Csók közben a kezem bevándorolt Joon nadrágjába és boxeren keresztül simogatni kezdtem férfiasságát. –Na meg ez a leges leges leglényegesebb a férfiasságod. Azt egyszerűen imádom.
-Huh.... Oké. –mondtam majd elindultunk a srácokhoz. –Figyeljetek mi elmentünk. Jövök majd valamikor. Sziasztok!
-Jól van. Sziasztok. –mondták a srácok.
-Várj! Eunie ugye látlak még? –kérdezte Mir.
-Hát persze. Nem akarlak elveszíteni öcsi. –mondtam majd odamentem hozzá és átöleltem.
-Én se. Szeretlek nővérkém! –mondta.
-Én is szeretlek öcsi! –mondtam majd elengedtem és visszamentem Joonhoz. –Sziasztok!
-Gyere. –mondta Joon majd elindultunk. –Engem nem is szeretsz csak Mirt? –kérdezte miközben a lift felé tartottunk.
-Téged imádlak. Mirt szeretem, persze, mint öcsémet. –mondtam.
-Ah.... De jó. –mosolygott.
-Nekem találkoznom kell azzal a férfivel aki felhívott. –mondtam.
-Elkísérlek! –mondta.
-Oké. –mondtam majd beszálltunk a lift be. Aztán elindultunk a találkozó helyre.
-És neked mi belőlem a leglényegesebb? –kérdezte vigyorogva.
-Hát.... mindened de a leges leglényegesebb a cuki arcod meg az ajkaid amiknek alig lehet ellenállni, hogy megcsókoljam. –mondtam majd megcsókoltam. Csók közben a kezem bevándorolt Joon nadrágjába és boxeren keresztül simogatni kezdtem férfiasságát. –Na meg ez a leges leges leglényegesebb a férfiasságod. Azt egyszerűen imádom.
-Huh.... Oké. –mondtam majd elindultunk a srácokhoz. –Figyeljetek mi elmentünk. Jövök majd valamikor. Sziasztok!
-Jól van. Sziasztok. –mondták a srácok.
-Várj! Eunie ugye látlak még? –kérdezte Mir.
-Hát persze. Nem akarlak elveszíteni öcsi. –mondtam majd odamentem hozzá és átöleltem.
-Én se. Szeretlek nővérkém! –mondta.
-Én is szeretlek öcsi! –mondtam majd elengedtem és visszamentem Joonhoz. –Sziasztok!
-Gyere. –mondta Joon majd elindultunk. –Engem nem is szeretsz csak Mirt? –kérdezte miközben a lift felé tartottunk.
-Téged imádlak. Mirt szeretem, persze, mint öcsémet. –mondtam.
-Ah.... De jó. –mosolygott.
-Nekem találkoznom kell azzal a férfivel aki felhívott. –mondtam.
-Elkísérlek! –mondta.
-Oké. –mondtam majd beszálltunk a lift be. Aztán elindultunk a találkozó helyre.
35. fejezet: Haza kísérjelek?
-Haza kísérjelek? –kérdezte Joon.
-Nem muszáj csak ha van kedved. –mosolyogtam.
-Megyek. –mondta Joon.
-Hát jó. –mondtam. Elindultam a szobája felé Joon pedig követett. Majd bementem az egyik szobába.
-Nem. Az a SeungHo szobája. –mondta majd a derekamra tette a kezét és bevezetett a saját szobájába.
-Gondoltam mert olyan fura volt. Olyan sötét. –mondtam mosolyogva.
-Sötét.... Még jó. Vámpírok vagyunk. Elfelejtetted? –kérdezte.
-Nem felejtettem el. De a te szobád olyan világos. Egy vámpírhoz képest. –mondtam majd felvettem a felsőmet meg a táskámat. Aztán kimentünk a szobából.
-Ja persze. –mondta majd becsukta magunk mögött az ajtót. Megálltunk az ajtó előtt. Nem mentünk semerre sem.
-Nem muszáj csak ha van kedved. –mosolyogtam.
-Megyek. –mondta Joon.
-Hát jó. –mondtam. Elindultam a szobája felé Joon pedig követett. Majd bementem az egyik szobába.
-Nem. Az a SeungHo szobája. –mondta majd a derekamra tette a kezét és bevezetett a saját szobájába.
-Gondoltam mert olyan fura volt. Olyan sötét. –mondtam mosolyogva.
-Sötét.... Még jó. Vámpírok vagyunk. Elfelejtetted? –kérdezte.
-Nem felejtettem el. De a te szobád olyan világos. Egy vámpírhoz képest. –mondtam majd felvettem a felsőmet meg a táskámat. Aztán kimentünk a szobából.
-Ja persze. –mondta majd becsukta magunk mögött az ajtót. Megálltunk az ajtó előtt. Nem mentünk semerre sem.
34. fejezet: Mikor jössz vissza?
-Kösz. Ja ami régen történt azt felejtsük el. –mondta Joon.
-Ugye visszaköltözöl Dél-Koreába? –kérdezte Thunder.
-Hát Thunder figyelj.... Nagy esélye van annak, hogy visszaköltözok. De nem hiszem, hogy most. Vagy attól függ mikor mentek vissza. –mondtam.
-2 hét múlva megyünk vissza. –mondta SeungHo.
-Akkor lehet, hogy veletek megyek vissza. –mondtam.
-Nekem miért piros a szemed? –kérdezte G.O.
-Nem tudom. Amióta úgy mondd megtaláltam a képességeimet azóta ilyen élénk piros. –mondtam.
-Milyen képességeidet? –kérdezte Mir.
-Hát.... Gondolat olvasó vagyok meg az érzelmeket tudom irányítani. –mondtam.
-Akárkinek? –kérdezte SeungHo.
-Akárkinek. –mondtam. –De nekem mennem kell.
-Ugye visszaköltözöl Dél-Koreába? –kérdezte Thunder.
-Hát Thunder figyelj.... Nagy esélye van annak, hogy visszaköltözok. De nem hiszem, hogy most. Vagy attól függ mikor mentek vissza. –mondtam.
-2 hét múlva megyünk vissza. –mondta SeungHo.
-Akkor lehet, hogy veletek megyek vissza. –mondtam.
-Nekem miért piros a szemed? –kérdezte G.O.
-Nem tudom. Amióta úgy mondd megtaláltam a képességeimet azóta ilyen élénk piros. –mondtam.
-Milyen képességeidet? –kérdezte Mir.
-Hát.... Gondolat olvasó vagyok meg az érzelmeket tudom irányítani. –mondtam.
-Akárkinek? –kérdezte SeungHo.
-Akárkinek. –mondtam. –De nekem mennem kell.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)






