Már 4 év telt el. Az srácokkal visszamentem Dél-Koreába és Joon megkérte a kezemet. Összeházasodtunk és valahogy teherbe estem. Mint tudni illik a vámpírok halottak. Ez egy kicsit fura, hogy így is teherbe estem. A gyerek szerencsésen megszületett. Mir aranyos keresztapa lett. Joon pedig egy tökéletes vámpír apuka. Boldogok vagyunk! A többi MBLAQ tag pedig egyre jobban próbálkoznak egy csajt beszerezni barátnőnek.
-Hát srácok sok sikert! –mosolyogtam.
-Nekem már nem kell barátnőt szereznem. Mert itt van egy gyönyörű vámpír hölgy aki örökre velem lesz és akitől már van egy csodálatos kis lányom. –mondta mosolyogva Joon.
-Joon azért ne túlozz. –mondtam.
-Csak szeretlek. –mondta.
-Jó ti folytassátok ezt a nyáladzást én elmegyek a gyerekkel játszani. –mondta Mir majd felvette a gyereket és felment a szobába. Aztán a többiek is mentek utána. Így Joonnal ketten maradtunk a földszinten.
-Na ennyi. Megcsináltad a gyereket én megszültem a többiek pedig el vannak vele. –mosolyogtam.
-Legalább kettőnkre is van időnk. –vigyorgott majd megcsókolt. Rámásztam majd átöleltem a nyakát. Joon felemelt majd felállt a kanapéról. Felmentünk a szobánkba becsuktuk az ajtót. Joon lefektetett az ágyra majd csókolni kezdett össze-vissza. Nagyon szeretem őt. Boldogok vagyunk. Soha sem gondoltam volna, hogy ilyen életem lesz egy ilyen tökéletes pasival.
~THE END!~
Joon már otthon várt. Amikor hazaértem felmentem a szobába. Kinyitottam az ajtót majd Joont pillantottam meg az ágyon. A szeme be volt csukva. Odamentem, rámásztam majd megcsókoltam. Kinyitotta gyönyörű szemeit majd magához ölelt. Egy kicsit erősen ölelt és elkezdett fájni a kezem.
-Joon.... –toltam el magamtól.
-Minden rendben? –kérdezte aggódva.
-Igen. Csak a házban meglőttek de Tri már lekezelt. –mondtam.
-Mikor itt vannak a házban? –kérdezte.
-Nem. Az apukája házába törtünk be. –mondtam.
-De jól vagy? Meg mi ez a ruha rajtad? –kérdezte.
-Igen jól vagyok. Ezt a ruhát pedig Tritől kaptam mert otthon voltak a szülei és azt hazudta nekik, hogy a barátnője vagyok. De ne aggódj nem volt semmi csók semmi. Csak összevesztük ilyen jelzés képpen a szüleinek, hogy „szakítottunk” egymással. Minket pedig nem köp be. –mondtam mosolyogva.
-Értelek. De ez a ruha.... Kifejezetten jól áll neked. Nagyon szexi vagy benne. –mondta majd megcsókolta a nyakamat.
-Köszönöm édesem. –mondtam mosolyogva.
-Olyan jó, hogy rád találtam. –mondta majd megcsókolt.
-Tudtam, hogy egyszer megtalálsz. –mondtam majd lemásztam róla.
Tri és én kimentünk a szobából. Én próbáltam komolyan venni mindent. Tri megfogta a kezemet és amint a nappaliba értünk ahol az apukája és az anyukája volt elengedtem a kezét és ellöktem magamtól.
-Tri nem érdekelsz! Még is mi a fenéért kellett megcsalnod? Az a csaj mivel volt jobb, mint én? –kérdeztem.
-Tudod amióta alig foglalkozol elem kiábrándultam belőled és őt szeretem. Csak neki van pasija.Így velem nem foglalkozik most már. –mondta.
-Na látod. Csak 1 éjszakára kellettél neki. De akkor is miért? –kérdeztem.
-Nem akartam. Csak tudod.... Férfi vagyok és kell a törődés nekem is. –mondta.
-De ma este törődtem volna veled. Mint férfivel, mint a szerelmemmel. –mondtam majd kimentem a házból. Tri utánam jött majd elmentünk a sarokig.
-Ügyes voltál. –mosolygott.
-Te is jó voltál. Főleg a törődős szöveg. Nagyon jó. –mosolyogtam.
-Kérlek következőnek ne törj be. –mondta.
-Jó. Nem fogok. –mondtam.
-Kivel voltál? –kérdezte.
-Joonnal. –mondtam lehajtott fejjel.
-Ne aggódj őt sem fogom beköpni. –mondta. –De most menj! Szia. Jó éjt!
-Köszönöm. –mondtam. –Neked is. Szia.
-Oké. –mondta majd átölelt és én el is tűntem.
-Köszönöm Tri. –mondtam.
-Még a sebedet is eltakarja. –mondta.
-Köszönöm. –öleltem át az egyik kezemmel.
-Amúgy apa azt hiszi, hogy a barátnőm vagy. Azt mondtam neki. Csak, hogy ne jöjjön be a szobába. –mondta.
-Szóval most meg kell játszanunk egy szakítást? –kérdeztem.
-Hát igen. Valahogy úgy. –mondta.
-Köszönöm, hogy segítettél rajtam és nem köptél be apukádnál. –mondtam.
-Szívesen. –mondta majd átölelt.
-Megmondtam, hogy ne nézz a mellemre. Joonnal vagyok együtt. Ezt ne felejtsd el. –mondtam majd felvettem a felsőmet. –Haza akarok menni!
-Így nem mehetsz ki a hátból. –mondta.
-Akkor mibe menjek ki? –kérdeztem.
-Az ex barátnőm vettem egy ruhát de pont az nap szakított velem így nem adtam neki oda. –mondta majd a táskát nyomott a kezembe. Kivettem belőle a ruhát majd megnéztem. Egy hosszú, pánt nélküli, élénk piros színű gyönyörű ruha volt.
-Tri ezt nem fogadhatom el. –mondtam.
-Miért? –kérdezte.
-Mert betörtem te pedig ilyen ruhát adsz nekem.... –mondtam.
-De igen. Úgy se leszek még egyszer szerelmes. –mondta. Én felvettem a ruhát majd megnéztem magam a tükörbe. –Illik hozzád ez a szín.
Joonnal megcsókoltuk egymást majd szétváltunk. A srác aki utánunk szólt engem kezdett elkövetni. Én futottam ahogy csak bírtam majd hátba lőttek. Összeestem de próbáltam tovább mászni. Majd odaért hozzám a srác lehúzta a maszkomat.
-Eunie? –kérdezte.
-Tri? –kérdeztem.
-Te mit keresel itt? –kérdezte. –Miért törtél be az apám házába?
-Ez hosszú. –mondtam. A kezemmel a hátamhoz nyúltam majd megnéztem a kezemet. Nagyon véres volt.
-Meglőttelek? –kérdezte.
-Nem látod? –kérdeztem vissza. Majd eszembe jutott Joon. Remélem ő épségben kijutott a házból.
-Ki volt veled? –kérdezte.
-Nem mindegy? –kérdeztem vissza. Tri magához ölelt majd segített felállni. Felkapta a lábamat majd bevitt az egyik szobába. Letett az ágyra. Én hasra fordultam. –Vedd ki a golyót!
-Várj hozok kést, fertőtlenítőt meg gézt. –mondta majd kiment a szobából. Hallottam valami beszélgetést. Tri és az apukája volt az. Majd nem soká jött is Tri.
-Mi tartott ilyen sokáig? –kérdeztem.
-Nem lényeges. Ez egy kicsit fájni fog. –mondta.
-Csináld! –mondtam. A fejemet a párnába nyomtam. Vettem egy mély lélegzetet majd Tri kivette a golyót. Lefertőtlenítette majd letapasztotta.
-Fordulj meg. –mondta.
-Minek? –kérdeztem.
-Elől is letapasztom. –mondta majd megfordultam. –Vedd le a felsődet mert így nem tudom betapasztani.
-De merj a mellemre nézni. –mondtam majd levettem a felsőmet. Tri letapszatotta majd rám nézett.
-Szép vagy! –mondta mosolyogva majd a mellemre nézett.
Elindultunk. Egész úton meg sem szólaltunk. Én egy tervet eszeltem ki. Tudtam, hogy Joon is ugyan ezt csinálja. Először az MBLAQ szállására mentünk. Joon elővett egy táskát és beletett egy fekete nadrágot és egy fekete felsőt meg egy fekete cipőt. Aztán elindultunk hozzám. Amikor haza értünk Tri és Minie nem voltak otthon. Felmentünk a szobámba. Felkapcsoltam a lámpát majd benéztem a gardróbomba. Még Halloweenre vettem egy fekete bőr ruhát. Egy fekete cipőt vettem még elő. Joonnal elkezdtünk öltözni. Kész lettünk majd felvettünk egy fekete maszkot. Joon az ágyamon hagyta a táskáját majd elindultunk. Útközben megfogta a kezemet.
-Szeretlek! –súgta a fülembe.
-Szeretlek! –mondtam halkan.
-Ez nem jó ötlet! –mondta.
-Tudom. De már elvállaltuk. –mondtam. Aztán megérkeztünk a házhoz. Szokatlanul csendes volt minden. Bementünk a házba. Szerencsénkre nem szólalt meg a riasztó. Egy szobát kerestünk. Bementünk az egyikbe az a hálószoba volt. Abból nyílt 2 szoba meg a fürdő. Bementünk az egyikbe. Nem volt bent semmi. Majd a másikba mentünk át. Ez egy dolgozó szoba volt. Megtaláltuk az akta táskát. Joon felvette majd elindultunk. Amikor kiértünk a folyosóra valaki utánunk szólt. Joonnal gyorsan futni kezdtünk. A folyosó ketté ágazott.
A férfi ott volt a megbeszélt helyen. Joonnal odamentünk hozzá. Megfordult majd meglepetten nézett rám.
-Nem megmondtam, hogy egyedül jöjjön? –kérdezte.
-Joon. Menj haza! –mondtam.
-Nem! Veled maradok! –fogta meg a kezemet.
-Oh.... Önök együtt vannak? –kérdezte.
-Igen. –mondtam.
-Így még jobb. –mondta.
-Miért hívta ide? –kérdezte Joon.
-Lenne egy elintézni való dolog. Tudom, hogy ön vámpír én is az vagyok de nagy szükségem van magára Eun. –mondta.
-Mi lenne az? –kérdeztem.
-A főnököm nem akar nekem fizetni már fél éve és nem tudom eltartani a családomat. Egy kicsit meg kellene ijeszteni de nem megölni. De engem hamar felismerne még maszkban is. –mondta.
-Csak ennyi? –kérdeztem.
-Meg van a házában egy aktatáska. Abban van a pénzem. El kellene hozni nekem. –mondta. –Elvállalja?
-Elvállaljuk! –mondta Joon.
-Mikorra kell? –kérdeztem.
-Holnapra, de még jobb ha ma estére megszerzik. –mondta.
-Akkor mi most megyünk. –mondtam.
-Nem, ja persze. Szerintem igenis letudnád tagadni magadról, hogy vámpír vagy. Arcod és a tested a leglényegesebb a rajongóknak. –mondtam mosolyogva.
-És neked mi belőlem a leglényegesebb? –kérdezte vigyorogva.
-Hát.... mindened de a leges leglényegesebb a cuki arcod meg az ajkaid amiknek alig lehet ellenállni, hogy megcsókoljam. –mondtam majd megcsókoltam. Csók közben a kezem bevándorolt Joon nadrágjába és boxeren keresztül simogatni kezdtem férfiasságát. –Na meg ez a leges leges leglényegesebb a férfiasságod. Azt egyszerűen imádom.
-Huh.... Oké. –mondtam majd elindultunk a srácokhoz. –Figyeljetek mi elmentünk. Jövök majd valamikor. Sziasztok!
-Jól van. Sziasztok. –mondták a srácok.
-Várj! Eunie ugye látlak még? –kérdezte Mir.
-Hát persze. Nem akarlak elveszíteni öcsi. –mondtam majd odamentem hozzá és átöleltem.
-Én se. Szeretlek nővérkém! –mondta.
-Én is szeretlek öcsi! –mondtam majd elengedtem és visszamentem Joonhoz. –Sziasztok!
-Gyere. –mondta Joon majd elindultunk. –Engem nem is szeretsz csak Mirt? –kérdezte miközben a lift felé tartottunk.
-Téged imádlak. Mirt szeretem, persze, mint öcsémet. –mondtam.
-Ah.... De jó. –mosolygott.
-Nekem találkoznom kell azzal a férfivel aki felhívott. –mondtam.
-Elkísérlek! –mondta.
-Oké. –mondtam majd beszálltunk a lift be. Aztán elindultunk a találkozó helyre.
-Haza kísérjelek? –kérdezte Joon.
-Nem muszáj csak ha van kedved. –mosolyogtam.
-Megyek. –mondta Joon.
-Hát jó. –mondtam. Elindultam a szobája felé Joon pedig követett. Majd bementem az egyik szobába.
-Nem. Az a SeungHo szobája. –mondta majd a derekamra tette a kezét és bevezetett a saját szobájába.
-Gondoltam mert olyan fura volt. Olyan sötét. –mondtam mosolyogva.
-Sötét.... Még jó. Vámpírok vagyunk. Elfelejtetted? –kérdezte.
-Nem felejtettem el. De a te szobád olyan világos. Egy vámpírhoz képest. –mondtam majd felvettem a felsőmet meg a táskámat. Aztán kimentünk a szobából.
-Ja persze. –mondta majd becsukta magunk mögött az ajtót. Megálltunk az ajtó előtt. Nem mentünk semerre sem.
-Kösz. Ja ami régen történt azt felejtsük el. –mondta Joon.
-Ugye visszaköltözöl Dél-Koreába? –kérdezte Thunder.
-Hát Thunder figyelj.... Nagy esélye van annak, hogy visszaköltözok. De nem hiszem, hogy most. Vagy attól függ mikor mentek vissza. –mondtam.
-2 hét múlva megyünk vissza. –mondta SeungHo.
-Akkor lehet, hogy veletek megyek vissza. –mondtam.
-Nekem miért piros a szemed? –kérdezte G.O.
-Nem tudom. Amióta úgy mondd megtaláltam a képességeimet azóta ilyen élénk piros. –mondtam.
-Milyen képességeidet? –kérdezte Mir.
-Hát.... Gondolat olvasó vagyok meg az érzelmeket tudom irányítani. –mondtam.
-Akárkinek? –kérdezte SeungHo.
-Akárkinek. –mondtam. –De nekem mennem kell.
